Kitti, hidd el nekem, hogy nem számít, hogy barna vagy, esetleg szőke. Nem szeretik jobban a kék szemű embereket, mint a zöld szeműeket. Egy göndör haj nem menőbb, mint a hosszú fekete. A szőkék pedig nem okvetlenül buták.
Elmesélem neked Anna történetét…
Először táborozott a PEOPLE TEAM-ben. Rögtön mély vízbe ugrott, és az angoltáborba jelentkezett. Nagyon szeretett nyelvet tanulni, de az iskolában a német volt a kötelező. Az angol mindig is érdekelte. Már valamennyire tudott beszélni, de a meglévő ismeretein csiszolni kellett, és némi új tudás sem ártott mellé.
Kíváncsian várta, mi lesz a tábor tematikája. A csapat összegyűlt a parkban. Olyan szépen sütött a nyári nap. Az angoltanár, Melanie ezért terelgette ki a gyerekeket a fűbe. A verőfényes délelőtt során megalapozták a hét anyagát. Átbeszélték a tematikát, mindenkinek lehetett kívánsága, hogy miről beszéljenek bővebben.
Azután egy angol játékot tanított nekik Melanie. Miközben nevetve élvezték a szabadságot, egy idegen lány lépett oda hozzájuk. Látszólag Melanie ismerte, mert megölelte és mosolyogva fogadta.
Miután bemutatkozott Tabita, elmondta, hogyan is került a táborba. Nem tudott magyarul. Szudánból költözött ide a családja. Az apukája szülei magyarok voltak, az anyukája szudáni. Abban bízott, hogy itt elkezdhet megtanulni magyarul, amíg segít a többieknek az angolban. Én is ott ültem mellette, és büszke voltam rá, hogy immár nemzetközi lettem.
Anna furcsán nézett a lányra. Soha életében nem látott még más bőrszínű embert. Tabita keze olyan sötét volt, mint ősszel a majomkenyér. A tenyere pedig világított a napfényben. A fogairól nem is beszélve.
Anna láthatóan nem kedvelte. Igyekezett elkerülni, és mindenféle közeledést elutasított. Eleinte a nagy zűrzavarban Tabita nem foglalkozott vele, de aztán történt valami. Anna megelégelte, hogy az új lány körül forog minden. Az összes gyerek az ő barátja akart lenni, mindenki azt várta, hogy meséljen Szudánról, Afrikáról, az oroszlánokról.
Anna nagyon mérges volt, és egy óvatlan pillanatban egy rettenetes szó hagyta el a száját. A többiek azonnal elhallgattak, és csodálkozva nézték az addig népszerű lányt.
Anna dühösen megfordult, és elszaladt. Tabita utánasietett. A hangár mögött talált rá. Leült mellé a fal tövébe, majd pár perc kínos csend után megszólalt. Elmesélte, hogy a háború miatt jöttek Magyarországra. Beszélt arról, hogy milyen nehéz neki, mert nem ért semmit, minden furcsa, és megnézik a kinézete miatt is.
Anna nem értett minden egyes szót, de azért a lényeg leesett neki. Igen elszégyellte magát, amiért nem akarta elfogadni a lányt, aki nem tehetett sem a származásáról, sem a kinézetéről.
Bocsánatot kért, és megölelték egymást. Este együtt mentek vacsorázni. Az asztalnál egy másik nyunyóka várta Annát. A barna kis cukiság ott mosolygott rá. A lányok nagyot nevettek, és büszkén ültettek minket egymás mellé. Úgy néztünk ki, mint egy nagy Oreo.
Te mindenkit elfogadsz?
Kovács Dalma
A Elfogadás – Nyunyóka-sztori írás először a következő oldalon jelent meg: Gyermektábor.info.
