Először is, vedd azt a kínos érzést, amikor a tanárod éppen megdorgál, majd add hozzá azt az érzést, amikor mindezt a nagy testvéred csinálja. Na, ezt élem át naponta újságíráson.
Kedves kis nővérem 5. évét tölti a KecskeNEWSás szerkesztőségében, és mivel már nagylány, ebben az évben tanársegéd lett. Nagyon csábító volt a gondolat, hogy hagyjam a francba az újságírást, és kerüljem el messziről Livus hatáskörét, de végül úgy döntöttem, hogy megyek boldogítani őt 3 héten át.
Anyánk keményen rászólna, ha kiderülne, hogy kivételezik velem, vagy esetleg zavar a munkában, de még így sem kerülhetőek el a néha megeső cicaharcok. Ez úgy szokott kinézni, hogy mi ketten élénken szócsatázunk valami teljesen jelentéktelen témán, és közben Borzas élvezettel hallgat minket.
Igazából teljesen normálisan viselkedik, csak néha kissé kínos. Vegyük például a tegnapot. Az újságíró tanárok elkérték a telefonszámunkat, szobaszámunkat, hogy ha esetleg nem jövünk be órára, el tudjanak érni minket. Amikor rám került a sor, hogy elkezdjem a telefonos elérhetőségemet ismertetni, én nekiálltam sorolni a számokat. Alighogy hozzákezdtem, a nővérem közbeszólt, hogy véletlenül anyukánkét mondom.
Vagy amikor a múlt héten vitakört indítottunk. Livus Samuval volt, én Timivel (múlt heti újságírók). A téma: „jó gyereknek lenni unalmas”. A mi csapatunk mellette volt, a nővéremé ellenne. A gyakorlat végére csak az volt, hogy mi ketten válaszolgattunk egymásnak, egyre jobban átélve szerepünket, roppant szenvedélyesen.
Az iskolába is együtt járunk. Kicsit furcsa érzés, hogy én egy évvel korábban kezdtem el odajárni, és mégis Kis Livusnak hívnak ott. Ha találkozunk, nem merek odamenni, mert mindig a spancijai körében áll, és ők olyan nagyok, én meg olyan kicsi.
De van jó oldala is. Ha valaki piszkál, Livus mindig azonnal megtudja, és a nagydarab evezős haverjaival odabattyog, hogy megvédjen. Nem érdekli, hogy egyedül is el tudom intézni, a kötelességtudat vezérli.
Végül van jó és rossz oldala is annak, hogy össze vagyunk zárva. Folyamatosan javul a kapcsolatunk, egyre jobban megértjük egymást az idő múlásával.
László Julcsi
A Ami nem öl meg, az… írás először a következő oldalon jelent meg: kecskenewsas.hu.
