Mire Lillával visszaértünk a táncosokhoz, már javában zajlott a próba, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen ma este bemutató, holnap pedig táborbontás. Mindenki megy haza. Illetve nem mindenki!
A tánctanárok egy cseppet sem haragudtak, hiszen a lányok már értesítették őket arról, hogy mi történt a lábammal, így csak arról érdeklődtek részvétteli arccal, hogy hogy vagyok, és mit mondott az orvos. Hupsz. Az elsőre tisztességesen válaszoltam, hogy már sokkal jobban, a másodikra csak hümmögtem valamit.
Nyilvánvaló volt, hogy nem tudok részt venni az esti bemutatón, de az az eshetőség, hogy teljesen kimaradjak, senkinek nem tetszett, így elkezdődött az agyalás, hogy miként tudnék tánc nélkül táncolni. Lilla volt az, aki először megszólalt.
– A bal lábadon tudsz állni, ugye?
Bólintottam.
– Meddig? – vigyorgott a barátnőm, én meg éreztem, hogy ez egyike lesz az egyszerre elmebeteg és zseniális ötleteinek.
– Nem tudom – fogtam óvatosra.
– De én igen – röhögött –, láttalak már balettórán. Na jó, tény és való, hogy néha gyakorlásképp jó sokáig állunk egy lábon. Mindenki kíváncsian nézett Lillára, akinek az az ötlete támadt, hogy építsünk be engem a koreográfiába, ahogy középen állok, és valamibe kapaszkodva, csak a bal lábamra nehezedve, a jobbot meg éppen csak lerakva, csak a felsőtestemmel és a karjaimmal táncoljak. Mindenki kérdőn felém fordult, hogy vállalom-e, és mikor bólintottam, egyből elindult az ötletelés meg a tervezgetés, hogy hogyan kell átalakítani a koreográfiát úgy, hogy estig még be lehessen gyakorolni, de passzoljak is a közepére.
Szerencsére a rengeteg jó ötletnek hála ez viszonylag gyorsan megtörtént, és nekiállhattunk betanulni a változtatásokat. Az én helyemet Lilla vette át, a szólók megmaradtak, az enyémet kivéve. Ha szigorúan nézzük, tulajdonképpen én egy, az egész előadásra érvényes szólót kaptam. Nekem egyébként túl sok tanulnivalóm nem volt, az elképzelés szerint egy balettórán szokásos gyakorlást mutatok be, kis csalással, ugrások és spiccek nélkül. Nagyon örültem, hogy egyáltalán részt tudok venni a bemutatón, mert szívás lett volna, ha teljesen kimaradok.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Táncóra – tánc nélkül? – Emma naplója, 68. rész írás először a következő oldalon jelent meg: ppz.hu.