Az időjárás vacsora után sem kegyelmezett, az eső zuhogott tovább. Így választhattunk, hogy a szobánkba vonulunk, és egyszer a héten kialusszuk magunkat, vagy a hangárban maradunk, és próbáljuk elütni az időt. Mondhatnám, hogy sokat töprengtünk azon, hogy melyik legyen, de az igazság az, hogy egy pillanatig sem hezitált senki. Vacsora után újra előkerültek a kártyák, és egy hordozható hangfalból a zene is megszólalt. Mivel elég sokan döntöttünk úgy, hogy maradunk, a mókusok közül is többen csatlakoztak hozzánk. Várható volt, hogy valami történni fog, ha már az esti programoknak lőttek.
Hamar kiderült, hogy mi készül, alig egy óra múlva kihirdetésre került, hogy kezdetét veszi a hangárban a kvízest. Én még soha nem vettem rész ilyenen, de pont olyan volt, ahogy a filmek alapján elképzeltem. Pár perc alatt létrejöttek a csapatok, és egy-egy asztal köré ülve izgatottan vártuk, hogy elkezdődjön a játék. Mondanom sem kell, természetesen egy csapatot alkottunk a lányokkal és Lacival, és csatlakozott hozzánk Beni, Laci egyik fotós barátja, mivel a haverjai a kvíz hallatán elszivárogtak a szobáikba. Szóval heten vágtunk neki a kérdéseknek.
Fogalmam sem volt, mire számítsak, mert bár nem vagyok rossz tanuló az erős négyeseimmel, de különösebben nem érdeklődöm egyik tudomány iránt sem, így maximum a tánc az, amivel kapcsolatban van a tananyagon kívül is felszedett tudásom. Végignéztem a társaságunkon, és megállapítottam, hogy ezt a hétből alighanem öten elmondhatják magukról, sőt, ha azt veszem, hogy Laci is szeret táncolni, akkor már hatan. Miután borítékoltam magamban, hogy túl sokat nem fogok hozzátenni a csapatunk nyerési esélyeihez, következett a meglepetés. Az első kérdést azonnal passzoltuk, mert senkinek nem volt lövése sem hozzá, de aztán mégis elkezdtünk beszélgetni róla. És mivel kizártunk a lehetséges válaszok közül hármat, végül sikerült eltalálnunk a jó megoldást. Aztán a következőnél is, majd az utána jövőnél is. Mindenkit feltüzelt a sikerünk, és teljes erőbedobással igyekeztünk jó válaszokat adni. A végjáték köztünk és egy gamerekből álló csapat között zajlott, akik bár csak hárman voltak, az utolsó, mindent eldöntő kérdésnél fölénk kerekedtek, és egy ponttal előttünk végeztek. Miközben megtapsoltuk őket, azért elégedetten néztünk össze. Szerintem egyikünk sem gondolta, hogy másodikok leszünk. Még jó, hogy kaptunk oklevelet, így otthon is kénytelenek lesznek elhinni.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Egy váratlan esti program – Emma naplója, 62. rész írás először a következő oldalon jelent meg: ppz.hu.
