Bíborka, tudom, hogy otthon állandóan be van osztva az időd. Igen, ezen sok gyerek és felnőtt átesik. A rohanó világban kénytelenek vagyunk percről percre beosztani az időnket. Ilyenkor hatalmába kerít az érzés, hogy nincs egy szabad pillanatunk se. Nincs lehetőség játszani, pihenni vagy éppen unatkozni.
Ezek után furcsa lehet a PEOPLE TEAM táborainak szabadsága. Persze, itt is van napirend, de rengeteg olyan idő is van, ami szabadon eltölthető. Felmerül benne a kérdés, hogy mit kezd ezzel a szabadsággal?
Elmesélem neked Jázmin történetét…
Jázmin már 5 éves kora óta hegedült. A szülei tehetségesnek tartották, és minden erejükkel azon dolgoztak, hogy lányukból sikeres hegedűművész legyen. Ez azzal járt, hogy mindennap gyakorolni kellett, heti kétszer volt szolfézs, és háromszor hegedűóra. Jázmin mire iskolába került, reggeltől estig folyamatosan el volt foglalva.
A hegedűtanár javasolta, hogy nyáron egy kicsit pihenjen a nagy hajtás után, és menjen el a PEOPLE TEAM táborába, mert ott igazán jól fogja magát érezni.
Jázmin ment is örömmel a színháztáborba, hiszen úgy gondolta, hogy itt is ugyanúgy be lesz osztva az ideje, mint otthon vagy más táborokban.
Aztán az első nap, délután szabad foglalkozás volt. Mindenki azt csinált, amit akart. Jázmin ott ült a szobájában az ágyon, és nem tudta, hogy mit csináljon. Ekkor érkeztem meg hozzá én. Egy nyunyóka mindig akkor jön, amikor gond vagy baj van.
Ott ültem az éjjeliszekrényen, és próbáltam felhívni magamra a figyelmet. Hiába integettem a fülemmel vagy doboltam a lábammal, Jázmin nem hallott meg. Akkor figyelt fel rám, amikor Zoé, a szobatársa megfogott, és játszva bemutatott: „Nyunyóka vagyok, a te legjobb barátod!” Jázmin nem értette, hogy mit akar Zoé. A lány játszani hívta. Jázmin ekkor elgondolkozott. Nagyon régen nem volt már ideje játszani. Nem is emlékezett rá, hogy hogyan kell. Őszintén bevallotta, hogy fogalma sincs, mit csinálhat egy nyunyókával.
Zoé elszaladt az ágyához, és a saját nyunyókájával együtt tért vissza. A kis kedvence Füles néven mutatkozott be. Jázmin is felemelte a tapsifüleshez hasonló lényt, majd óvatosan bemutatkozott. Ezután már be is indult a beszélgetés, a játék. Jöttek az ötletek.
A többiek, akiknek nem volt nyunyókájuk, odajöttek a saját kis alvópajtásaikkal, és csatlakoztak a kalandhoz. Végül a színháztáborosok egy saját kis bábműsort készítettek, és ezt előadták a turnusvezetőnek.
Angi azt javasolta, hogy a nagy publikum előtt is mutassák be a műsort, mert annyira jó lett. Így lettem híres én is és persze a többi alvóka is. De azért a legnagyobb tapsot én kaptam a főszerepért.
Egy percig se aggódj, ha nem tudod, hogy mit kezdj az időddel! Ahogy mondani szokták, egy kis unalom hozza meg a legjobb ötleteket. Meg persze a PEOPLE TEAM-tábor lakói, hiszen itt mindig lehet játszani!
Kovács Dalma
A Játékidő – Nyunyóka-sztori írás először a következő oldalon jelent meg: Gyermektábor.info.
