Utólag azért elég egyértelmű, hogy a vihart előzte meg a fullasztó meleg, viszont a balesetem annyira elterelte a figyelmünket, hogy mégis váratlanul ért mindannyiónkat. A levegő pillanatok alatt hűlt vagy tíz fokot, a táborozók pedig bemenekültek az épületekbe. Mert látszott az égen is meg az interneten is, hogy ez a vihar nem fog hamar elvonulni. A délutáni programokat elmosta az eső, ezt sajnáltam, bár talán ebben a helyzetben jobban eleget teszek az előírásnak, miszerint pihentessem a lábamat. A lányok lejátszották, hogy ki szaladjon el pulcsikért. Én vigyorogva figyeltem, mert hirtelen a szerencsétlen szerepkörből szerencsés lett, tőlem senki nem várta el, hogy én menjek. Gitta húzta a rövidebbet, pontosabban mutatott követ a papírral szemben, így némi tépelődés után nagy levegőt vett, és miután elhalkultak a dörgések, elszáguldott a szobáink irányába. Láttuk, ahogy a hangárból kilépve majdnem esett egy hatalmasat, de az utolsó pillanatban visszanyerte az egyensúlyát, így nem került mellém kispadra.
Laci is elrohant, hogy megkeresse Rebekát, de megígérte, hogy amint tud, jön vissza. Kicsit lehangolt, hogy a gyors puszi óta egy pillanatra sem tudtunk kettesben maradni, sőt ez egyre inkább lehetetlennek tűnt, mivel sokan választották a hangárt menedékül. Gréta közben elővette a telefonját, és küldött egy üzenetet a tesójának, hogy lehetőleg kártyát is hozzon, mert hosszú távra tervezünk. Gittától jött pár emoji válaszul, amiket egész addig próbáltunk megfejteni, amíg meg nem érkezett, de sikertelenül.
– Miért küldtél egy kutyát, egy pizzát, egy cilindert, egy tejesdobozt és egy egyest? – tartotta bizonyítékul nővére felé a kijelzőt Gréta.
– Azt akartam megkérdezni, hogy Cica, pizzát, tacót, sajtot vagy Unót hozzak-e? – lihegte Gitta, mert rohant, hogy minél kevésbé ázzon el.
– Cilinder? – értetlenkedett Gréti tovább.
– Siettem, és nem találtam tacót. Meg sombrerót sem – mondta Gitta vállat vonva.
– És végül mit hoztál? – tette fel Enikő a valóban lényeges kérdést.
– Ja, mindkettőt. Meg magyar kártyát is, mert nem válaszoltatok.
Gréta továbbra is értetlenül bámult a testvérére.
– Kutya? – kérdezte.
– Az a cica – mondta Gitta.
– Tejesdoboz? – Gréta nem adta magát könnyen.
– Az meg a sajt – vágtuk rá mindannyian egyszerre. Mert azért valami furcsa logika volt a dologban.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Délutáni program: kártyázás – Emma naplója, 59. rész írás először a következő oldalon jelent meg: ppz.hu.
