A táborvezető ajtaja előtt hosszú sor állt. Hatalmas volt a lárma, alig lehetett az irodában beszélni. Zsolt mérgesen nyitotta ki az ajtót:
– Mi ez a nagy lárma? Így nem lehet dolgozni!
A sorban állók elhallgattak. Egy fiú lépett elő, és magához vette a szót:
– Ne haragudj, Zsolt, de ezt már mégsem hagyhatjuk szó nélkül!
– Mégis mi történt? – érdeklődött a táborvezető.
– Valaki azzal szórakozik, hogy mindent felcetliz. Szó szerint mindent. Ajtót, ablakot, kilincset. Még a fogkefémen is cetli van! – mutatta Zsolt felé az említett tárgyat Vencel.
– Azonnal hívjátok ide Holmest! – adta ki a parancsot Zsolt.
Egy fiatal mókus elszaladt, hogy megkeresse a nagy nyomozót. Zsolt addig a többiek panaszát hallgatta:
– A cipőmet is felcetlizte – sopánkodott egy másik fiú.
– Nekem pedig a kedvenc hajpántomra tett cetlit – mutatott a feje tetejére a kislány.
Zsolt már kezdte elveszíteni a türelmét, amikor végre megérkezett P. T. Holmes ballonkabátjában és kalappal a fején.
– Holmes! Végre, hogy itt vagy! – kiáltotta Zsolt, és kezet rázott a nyomozóval.
– Ha hívnak, jövök.
– Nézd! Valaki azzal szórakozik, hogy mindent felcetliz. Az egész tábor ilyen papírokkal van tele – magyarázta Zsolt.
Holmes körbenézett. Alaposan megvizsgálta a papírokat.
– Egy dolgot azonnal leszögezhetünk – jelentette ki Holmes.
– Mit? – szóltak egyszerre többen, akik a nyomozót figyelték munka közben.
– Azt, hogy a tettes angoltáboros.
A jelen lévő gyerekek, felnőttek mind egyszerre csodálkoztak el. Mérgükben senkinek nem jutott eszébe, hogy megnézze a feliratokat a cetliken. Holmes folytatta:
– Nem gondolom, hogy az illető ártó szándékkal követte el eme bűntettet. Ha alaposan megnézik a papírokat, mindegyiken szerepel egy szó, avagy egy kifejezés angol nyelven. Ennek oka véleményem szerint, hogy az illető gyermek megtanulta az adott szót vagy kifejezést. A cetlikkel fejezte ki az örömét. Amerre járt, mindenhol kis papírokat hagyott, ezzel jelezve saját magának is, hogy ismeri a szó angol megfelelőjét. Tehát nincs más dolgunk, mint követni a nyomokat. Azok majd elvezetnek a tetteshez.
Holmes, Zsolt és még néhány mókus elindult a nyomok irányába. A cetlik egészen a focipályáig vezették a csapatot. Az egyik mókus ki is szúrt ott valakit, és kiabálni kezdett:
– Nézzétek, ott van Robi!
A társaság a fiú felé fordult. Zsolt és Holmes a többieket hátrahagyva odamentek Robihoz.
– Mit csinálsz itt? – kérdezte Zsolt a fiútól.
Robi zavarba jött, és a háta mögé dugta mindazt, ami a kezében volt.
– Mit rejtegetsz ott, fiam? – mutatott a háta mögé Holmes.
Robi még mindig nem mert megszólalni. Zsolt leült a lelátóra, és a fiút is hellyel kínálta.
– Te voltál az? Te ragasztottál mindenhová cetliket? – tette fel a kérdést Holmes.
– Én voltam – suttogta Robi.
– De miért? – csodálkozott a fiú viselkedésén Zsolt.
– Én azt hiszem, tudom – jelentette ki Holmes.
Robi segélykérő tekintettel bámult a nyomozóra.
– Nos. A napokban többször is láttam Robit, amint fel-alá járkált és szavakat ismételgetett. Látszott rajta, hogy küzd a tanulással. Letettem a közelébe egy tanulást segítő történetet, amit még annak idején egy jóbarátom írt. A történet ötleteket ad, és segítséget nyújt az ismeretek elsajátításában. Úgy látom, Robi megtalálta az olvasmányt, és hasznosította. Annyira örült, hogy végre a fejében maradtak a szavak, hogy mindent felcetlizett.
– Így történt? – fordult Zsolt Robi felé.
A fiú bólintott.
– Holmes, esetleg… – akarta volna mondani Zsolt a nyomozónak, de ő addigra már eltűnt.
Az esti program pedig számháború helyett cetlivadászat lett.
Kovács Dalma
A Cetli mindenütt írás először a következő oldalon jelent meg: legjobbtáborok.hu.
