Gömbhalszerű palacsinta, csirke és tábortánc. Kirával beszélgettünk, aki idén már nem táborozónak, hanem táboroztatónak jelentkezett a PEOPLE TEAM-be.
Mutatkozz be, kérlek!
Petróczi Kira vagyok, 17 éves, a Budapesti Fazekas Mihály Gimnázium tanulója. A jövőben pszichológiával szeretnék foglalkozni, mert érdekel a lélektan és az emberi viselkedésmódok. A zene nagyon fontos nekem, most éppen elektromos gitárt tanulok, és gondolkodom a szintetizátorozás elsajátításában, de hallgatni is rengeteget szoktam. A kreatív hobbik vonzanak, rajzolok, festek, de emellett a legtöbb szabadidőmet a barátaimmal töltöm.
Stresszeltél valaha a táborban? Hogyan kezelted?
Kicsit féltem, hogy az angoltanároknak nehezen érthető lesz az akcentusom, vagy csak szimplán nem fog nekik tetszeni, ez mindig is gyenge pontom volt, hiába tudom, hogy jól tudok angolul. Erre igazából nincs jobb megoldás, mint lenyelni, és beszélni. Hamar rájöttem én is, hogy igazából nincs mitől félnem, az angoltanárok túlnyomó része ugyanúgy nem angol anyanyelvű, mint én, és valamicske akcentusa mindenkinek van, ezek emberi dolgok. Amikor ezt sikerült magamba sulykolni, az ezzel járó stressz is szinte kámforrá vált.
Mi volt a legdurvább táboros melód?
Még nem volt hivatalos tábori munkám, de a PT-ben néha munkának is mondható lurkószelídítéseket hajtottam végre, ami egész komoly feladatnak mondható. Volt egy pici lány, körülbelül hétéves lehetett, és kicsit szúrta a szemét valószínűleg a kis csapatunk jelenléte. Először csak ugrált körülöttünk, de hirtelen változott a hangulat, amikor egész komoly fenyegetések közepette nekifutott Miminek. Kicsit le voltunk fagyva, de megfogtuk a kislányt, leültettük, és beszélgettünk vele. Öt perc unszolás után úgy döntött, hogy lehetünk barátok, és egy kevés nyakban vitel után már teljesen békés lényt faragtunk belőle.
Milyen személyi pozíciót javasolnál a meglévők mellé?
A táborban szerintem szinte minden lehetséges pozíció, ami kellhet, létezik és be van töltve, így nehéz egy újat találni, de szerintem jól jöhet, ha van valaki, aki kifejezetten a táncokkal foglalkozik. Kitalálhat új tábortáncokat, és az újakat és a meglévőket betaníthatja a mókusoknak és a táboroztatóknak, plusz elöl állhat minden táncolásnál, hogy mindenki lássa és követhesse őt. A táncok mellett egy ilyen ember hasznos lehet a programok szervezésében és koordinálásában is.
Ezt a szót vagy kifejezést csak a PT-ben hallhattad…
A „bumm, csirke, bumm, bontott csirke, rántott csirke, bumm, csirke, bumm” a kuktatáborok egyfajta jeligéjévé nőtte ki magát, amikor már a negyedik hetünk ismerkedős napján ugyanazzal a mozdulatsorral kántáltuk perceken át ezt a pár sort. Több táborban is voltam azóta, ahol mondókákat hallottunk, de ezzel az eggyel tényleg sehol máshol nem kerültem szembe, így speciális helyet foglal el a szívünkben, sőt ez az egyik első dolog, ami eszünkbe jut a kuktás szekcióról.
Mondj egy élményt abból az időből, amikor még táborozó voltál!
Egy szombat délután kitaláltuk, hogy pár mókus kíséretében menjünk le csapatosan palacsintát sütni. Zenével és jó hangulatban neki is fogtunk az alap-palacsintareceptnek, megtoldva azt egy kis sárga ételszínezékkel. Meglepően simán ment a főzés folyamata, sőt nagyon finom lett a végeredmény, így egy kisebb vendégség lett az ötletünk vége. Minden palacsinta elfogyott, kivéve az az egy, amelyikbe egy aranyos gömbhalat láttunk bele, őt elneveztük, és a hűtőbe költöztettük, ameddig muszáj nem volt tőle könnyes búcsút inteni. Sikerünket az igazolta ténylegesen vissza, hogy Mimi az asztalon terült el gyönyörében az első kóstoló után.
A Bumm, csirke, bumm írás először a következő oldalon jelent meg: legjobbtáborok.hu.
