Bár még nem volt késő, a hangárban a zuhogó eső miatt félhomályt okozott az áramszünet. És bár mi sem borultunk teljes sötétségbe, de az első pillanatok meglepettsége után, amit az áramkimaradás okozott, óriási hangzavar és partihangulat kerekedett. Laci ezt használta ki arra, hogy ráérősen megcsókoljon, de úgy igazán, én pedig egy cseppet sem tiltakoztam. Tulajdonképpen mindenki láthatta, hogy mi történik, de senki nem foglalkozott velünk, és mi sem foglalkoztunk senkivel. Legalábbis én biztos nem, mert amíg tartott, csak a fülemben doboló vért hallottam, semmi mást.
Az áram pár perc után visszajött, mi pedig szétrebbentünk, bár azonnal kiderült, hogy felesleges volt az igyekezetünk.
– Nem láttunk semmit – röhögött teli szájjal Lilla, Enikő pedig azonnal rákontrázott.
– Teljesen sötét volt, ki tudja, ki mit csinált azalatt. – Én elpirultam, Laci vállat vont. Csak az ikrek kapkodták a fejüket értetlenül. Jó, lehet, hogy ők tényleg nem láttak semmit.
Közben pedig elérkezett a vacsoraidő, de az én gyomrom tele volt repkedő pillangókkal, meg amúgy is későn ebédeltünk a balesetem miatt. Egyébként ez utóbbi egy ideje eszembe se jutott, valami elterelte a figyelmemet, úgy tűnik. A hangárban még nagyobb lett a tömeg, mert azok, akik – ellentétben velem – megéheztek, esőkabátok alatt, esernyőkkel vagy zacskókkal a fejük felett elkezdtek betömörülni a tető alá. Kezdett a helyzet tarthatatlanná válni, így gyors megoldásra volt szükség. A mókusok és kismókusok koordinálni kezdték a vacsoráztatást, ezzel együtt pedig asztalokat kellett felszabadítaniuk, hogy mindenki le tudjon ülni, aki még nem evett. Regina, miközben elment az asztalunk mellett, odaszólt, hogy mi maradjunk nyugodtan, a sérült lábammal nem lehet ugrálni. Na most ki a szerencsétlen? Kezd elég jól jönni ez a sérülés. Ha holnapra rendbe jön, egy rossz szavam nem lehet.
Amíg én tartottam a helyünket, a többiek sorban álltak a vacsoráért. Bár semmi étvágyam nem volt, valahogy mégis eltüntettem az összes csibefalatot a tányéromról. És nem tiltakoztam a jégkrém ellen sem, amivel Lilla lepett meg utána. Vacsora után a táborozók lassan elszivárogtak. Sokan maradtunk, de már lehetett újra lélegezni. Az eső pedig zuhogott tovább.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Vacsora a hangárban – Emma naplója, 61. rész írás először a következő oldalon jelent meg: ppz.hu.
