Zsombor, a fotóstábor vezetője épp kopogni akart P. T. Holmes ajtaján, amikor kinyílt az ajtó, és ott állt előtte a nyomozó.
– De jó, hogy jössz, Holmes! Épp téged kereslek!
– Sétálni indultam. Csatlakozz hozzám, és mondd el, miben segíthetek – felelte a nyomozó.
Séta közben Zsombor elmesélte a történteket:
– Furcsaságok történnek a fotóstábor körül. A szekrényből, ahol a régi gépek vannak kiállítva, folyton eltűnik valami.
– Hm… Ez érdekes. Mik tűnnek el?
– Régi fényképezőgép-alkatrészek, de tényleg nagyon régiek. Még az 1940-es évekből. Ami a legfurcsább, hogy határozott alkatrészek tűnnek el. Mintha valaki össze akarna építeni egy régi gépet.
– Nahát! Menjünk, és nézzük meg a szekrényeket! – javasolta Holmes.
Amint odaértek, az egyik szekrény ajtaja nyitva volt.
– Nézd, Holmes! Megint eltűnt valami!
– Lássuk, mit vitt most el a mi kis szarkánk – lépett oda a leltárjegyzékhez Holmes.
– A filmet vitte el. Nem is értem. Hiszen előhívni nem tudja sehol. Hacsak…
– Arra gondolsz, hogy egy titkos labor van valahol a tábor területén?
– Igen.
– Nyomozásra fel! – kiáltotta Holmes, és elindult.
Zsombor ott maradt, hátha visszatér a szarka.
Holmes késő délután ért vissza Zsomborhoz. A táborosok már a vacsorához készültek.
– Sikerült megoldani az ügyet? – érdeklődött Zsombor.
– Holmes még egyetlen ügyet sem hagyott megoldatlanul. Nemhiába én vagyok a PT-táborok történetének legnagyobb nyomozója.
– Nos? Ki a tettes? – siettette a nyomozót Zsombor.
– Már mondom is. Nem volt egyszerű megfejteni az ügyet. A tettesünk segítői igyekeztek minden információt elhallgatni, de a nagy nyomozó eszén nem tudtak túljárni. Megtudtam, hogy hol van a labor. A konyha melletti régi, kis tárolóban alakították ki a titkos előhívó helyet.
– Jó, jó, de ki a tettes? – türelmetlenkedett tovább Zsombor.
– Máris mondom. A tettest épp a titkos laborban csíptem fülön. Bocsánatára váljék, hogy nemes cél vezérelte. Bulcsú, a 13 éves fotóstáboros fiú mindezt azért tette, hogy emléket állítson nagyapjának. Bulcsú papája ugyanis híres fotós volt itt, Kecskeméten a 40-es években. Aki jó képet akart készíteni, az elment hozzá. Bulcsú szeretett volna néhány olyan régi képek készíteni, mint akkor, hogy elvigye a beteg papájának, és megmutassa neki. Ez talán enyhítő körülmény lehet, amikor kiszabják a gyermek büntetését.
– Valóban nemes cselekedet. Mit gondolsz, Holmes, mi legyen a fiú büntetése? –fordult a nyomozó felé Zsombor, de Holmes addigra már távozott.
Végül Bulcsú nem kapott büntetést, a képeiből pedig a tábor zárónapján kiállítást rendeztek. Azért az alapos fejmosás nem maradt el.
Kovács Dalma
A Olyat, mint a papa! írás először a következő oldalon jelent meg: legjobbtáborok.hu.
