– Hát te mit csinálsz? – kérdezte Matyi Zsófit, aki épp vacak régi ruhák között kotorászott.
– Kiszebábut.
– Micsodát?
– Holnap kiszézünk.
– Mit csináltok?
– Ez egy népszokás a tavaszi nap-éj egyenlőségkor.
– Mikor?
– Kérdezősködés helyett inkább segíts válogatni! Nagymama közben mesél.
Tavaszi nap-éj egyenlőség
Ilyenkor egyenlő hosszú a nappal és az éjszaka. Tudományosan: ekkor a földi egyenlítő síkja áthalad a Nap középpontján. Kétszer történik ilyen, tavasszal és ősszel.
A meteorológiai tavasz már március elsején elkezdődik, a csillagászati tavasz viszont csak ezen a napon köszönt be.
Húsvét napját mindig a tavaszi nap-éj egyenlőségtől számítják. Pontosan a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap a húsvét, ami emiatt mozgó ünnep.
A tavaszi nap-éj egyenlőség az évszakok változásának ünnepe, a természet újjászületésének jelképe. A tél véget ér, itt a kikelet. A nappalok elkezdenek hosszabbodni, az éjszakák pedig rövidülni, és ez a folyamat egészen a nyári napfordulóig tart.
Népszokások
Számos népszokás kapcsolódik a tavaszi nap-éj egyenlőséghez. Ilyenkor gyakran raknak tüzet, ami a fényt és meleget jelképezi. A tűzgyújtással elűzik a sötétet és a hideget, és megünneplik a fény győzelmét a sötétség felett.
Húsvét közelségéből adódóan szoktak ekkor tojást festeni, ami a termékenység szimbóluma. A tojásokat különböző mintákkal és színekkel díszítik.
A vízen viaszgyertyákat úsztatnak, és ezekből jósolnak. Gyógynövényeket gyűjtenek, amelyek a természet erejét és az egészséget jelképezik.
Kiszebábu
A legismertebb népszokás a kiszézés. A kiszebábu szalmából készült, faalapra, aminek viseletét a lányok válogatták össze. Felöltöztették menyecskének; néhol nagyon szép ruhát kapott, másutt direkt rossz rongyokat.
Végigvitték a falun, mindenféle eszközzel, dobbal, dudával, síppal zajt keltettek, közben rigmusokat kiabáltak vagy énekeltek:
„Haj ki, kisze, haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget…”
„Haj ki, kisze, kiszőce, gyüjj be sódar, gömböcske…”
„Ég a kisze, lánggal ég, bodor füstje felszáll, tavaszodik, kék az ég, meleg a napsugár, mire füstje eloszlik, a hideg köd szétfoszlik, egész kitavaszodik.”
A kiszebábut a falu végén elégették, vízbe dobták. A bábu ugyanis a telet, a sötétséget, betegséget jelképezi. Úgy hitték, hogy ha tűzzel vagy vízzel megsemmisítik, akkor véget vetnek minden rossznak.
A lányok versengtek azért, hogy ki öltözteti fel, ki dobja bele a tűzbe vagy a vízbe legelőször a bábut. Azt tartották ugyanis, hogy az az illető fog leghamarabb férjhez menni. Visszafordulni tilos volt vele, máskülönben betegség, ínség, halál várt a falura.
Ahol a kiszét vízbe dobták, ott a lányok egy-egy szalmacsomót dobtak még a vízbe, és azt figyelték, kinek a szalmacsomója úszik el messzire, mert az még abban az esztendőben férjhez megy.
Más helyeken virágvasárnapon, azaz húsvét előtt egy héttel kiszéztek.
– Majd én ágakból megcsinálom a kiszebábut, te meg felöltözteted – ajánlotta Matyi, aki már nagyon szerette volna, hogy véget érjen a tél, és eljöjjön a tavasz.
Szerző: Tóth Réka
A Kiszézés írás először a következő oldalon jelent meg: Napközis táborok.
