Tegnap este sikerült beszélgetnem egy kicsit az egyik AIESEC-es angoltanárral, aki nem más, mint Stavros Veskos, vagyis Steve. Nagyon kedves volt, mindenre türelmesen válaszolt, és még az sem zavarta, hogy nem is én beszéltem hozzá, ugyanis segítségemre volt a két angolos mentor, Tatyi és Zsófi, akiknek innen is nagyon köszönöm, hogy kisegítettek. Stavrosnak pedig a beszélgetést köszönöm! (Thank you, Stavros!)
KecskeNEWSás: Honnan jöttél?
Stavros: Görögországból.
KN.: Próbáltad már a gíroszt Budapesten? Jobb volt, mint az otthoni?
S. V.: Igen, kóstoltam. Olyan, mintha a budapesti 5 pontos lenne, a görög pedig 100… Bocsi!
KN.: Hogyan jutottál el a táborba?
S. V.: A táborba az AIESEC-kel jutottam el, ami egy nemzetközi diákszervezet. Az egyik barátom is ezen keresztül jött Budapestre tavaly.
KN.: Szeretsz gyerekeket tanítani?
S. V.: Háát… Ez egy érdekes kérdés, mert ahol élek, gyerekeket tanítok harcművészetre. Szóval valószínűleg nem vagyok tökéletes angoltanár.
KN.: Hány hétig maradsz?
S. V.: Itt leszek a következő két hétben is a táborban, és Budapesten még a következő héten is maradok, mert a Sziget Fesztiválra még szeretnék elmenni.
KN.: Mióta tanulsz harcművészetet?
S. V.: Akkor kezdtem el harcművészetet nézni, amikor 5 vagy 6 éves voltam. Először az apukám tanított, mert ő elég tapasztalt volt ebben a dologban. Sportként 13 évesen kezdtem el vele foglalkozni. Nem szeretném abbahagyni, a harcművészet olyan dolog, amit nem lehet befejezni. Ha feladod, soha nem lehetsz jobb. Ez megváltoztatta az életemet. Megtanított szeretetet tenni a kicsi dolgokba, na meg hogy hogyan higgy magadban.
KN.: Hány éves vagy?
S. V.: Húszéves vagyok.
KN.: Mit tanulsz?
S. V.: Otthon pénzügy-számvitelt tanulok. Nem szeretem, de akkor döntöttem el, amikor 18 éves voltam. Túl lusta vagyok, hogy csináljak valamit, de ha azt mondja valaki, el kell végeznem egy bizonyos dolgot 5 perc alatt, próbálom olyan jól, ahogy csak tudom.
KN.: Ha most választhatnál, mi szeretnél lenni?
S. V.: Nem is tudom, nagyon sok dolgot szeretek. Ha van valami új, mindig ki akarom próbálni. Például a harcművészek nagyon kreatívak. Szeretek enni, haha! Szóval szívesen lennék séf!
KN.: Hogy érzed magad a táborban?
S. V.: A tábor jó! Voltam már Londonban, hasonló táborban, szóval nagyon érdekes. Találkoztam pár elképesztő emberrel.
KN.: Mi a kedvenc ételed?
S. V.: Ez is egy jó kérdés, mert tényleg szeretek enni. Beleszerettem 2 évvel ezelőtt a muszakába. Soha nem ettem még jobbat a muszakánál. Minden egyes falatot szerettem. Egy nap az egyetemen nem volt semmi ehető, és azt mondtam magamnak: Stavros, muszáj enni, vagy véged! Megettem az első falatot, és megváltoztatta az életemet. Elképesztő volt!
F. N.: Szereted a tábori kajákat?
S. V.: Igen, sokat szeretek belőle. Ez olyan, hogy többet szeretnék mindig, nem tudom, miért. Budapesten ettem, és már tele voltam, de még akartam enni. Kis adagokat ettem, és finomak is voltak, de már megettem három tányérral, és azt gondoltam: tudsz még egy kicsit enni!
F. N.: A tanítás sok energiát vesz el?
S. V.: A gyerekek elveszik az energiádat, mint valami kis energiavámpírok. Nagyon energikus ember vagyok, de a nap végén úgy érzem, akár egy hétig is tudnék aludni.
F. N.: Szereted az angolos csoportodat?
S. V.: A csoport tök jó, amikor először láttam őket, azt gondoltam, hogy valószínűleg problémájuk van a beszéddel, szóval az első nap próbáltam biztatni őket, hogy használjanak más szavakat is. Azt akarom, hogy idegesítőnek tartsanak. Hiszek bennük.
KN.: Nem szeretnél angoltanár lenni?
S. V.: Nem szeretnék angoltanár lenni, soha nem próbáltam gyerekeket tanítani, nem hinném, hogy képes lennék rá. Ha megmondják, hogy mit csináljak egy hétig (mint például itt is), úgy megpróbálnék idősebb embereket tanítani, mondjuk, talán 18-20 éveseket. De a gyerekeknek különleges dolgokra van szükségük, ami, ha van, szerencse. A harcművészet más, mert az egy feladat, ehhez koncentrálni kell.
KN.: Más nyelveken is tudsz?
S. V.: Hát, próbáltam megtanulni németül. Tudok is, de soha nem szerettem. Csak azért tanultam, mert a szüleim azt mondták, talán később még szükségem lesz rá az egyetemen, de nem is! Értelemszerűen tudok még görögül.
KN.: Szereted a többi angoltanárt?
S. V.: Ők elképesztő emberek. Olyan emberek, amilyenekkel még soha nem találkoztam. Mindannyian királyok. Mindenki különböző dolgokat „adott” nekem. Jeff… Ő egy nagyon-nagyon érdekes ember. Még Magyarországon leszek a következő két hétben is, és Jeff-fel meg Nasonnel fogok lakni. A lányok… Nina félig görög, így meg tudunk beszélni sok fontos infót. Órákig tudnék róluk beszélni.
KN.: Vannak tesóid?
S. V.: Egyke vagyok. Sosem volt bátyám vagy nővérem, aki tudott volna segíteni, így jártam a magam útját.
KN.: Mi a kedvenc táboros játékod?
S. V.: Hétfőn egy nagyon érdekes játékot játszottunk. A hátam még mindig fáj, mert el kellett esnem tízszer. Jól éreztem magam. Megpróbálok mindennap részt venni a játékokon. Az első nap fáradt voltam, szóval azt gondoltam, talán nem vagyok rá képes. Mindig úgy vagyok vele, hogy srácok, ma nem megy, aztán 5 perc múlva meggondolom magam.
Bokros Eszter
A Angoltanár az Olimposzról írás először a következő oldalon jelent meg: kecskenewsas.hu.
