Először is Lilla elszaladt segítségért. Azalatt Regina is elment megbeszélni, hogy hogyan lehetne könnyebbé tenni az ittlétemet. Lilla hamarosan vissza is érkezett a lányokkal, akik segítségével feljutottam a szobánkig. Szerencsére lift van, így nem akkora gond, hogy az emeleten lakunk. Betámogattak a fürdőbe, ahol aznap sokadszorra is lezuhanyoztam, de nagyon rám fért, mert nemcsak kórházszagom volt, hanem a hőség is egyre elviselhetetlenebb lett. Az ebédről lemaradtam, de a meleg miatt étvágyam sem volt, viszont egy hideg üdítőért a fél lábamat odaadtam volna. Természetesen a sérültet, jelenleg úgysem veszem sok hasznát. Zuhanyzás közben ilyesmik jártak a fejemben, meg ezzel párhuzamosan az is, hogy mennyire könnyű, ha mindenünk jól funkcionál, és nem is vesszük észre, amíg valami nem történik, ami miatt nehézségeink támadnak.
A zuhany után a lányok támogatásával elindultunk a hangár felé inni valamit. Szinte alig léptünk ki az épületből, már újra éreztem, hogy csorog a hátamon a víz, a hajam pedig nedvesen tapad a tarkómhoz. A hangárhoz érve kiderült, hogy Enikő eltetette az ebédünket, így varázslatos módon előttünk termett két megrakott tányér, és bár még mindig nem éreztem éhséget, hálátlannak sem akartam látszani, így felvettem az asztalról a villát, és felszúrtam rá egy darab krumplit.
– Hozna valaki nekem egy hideg narancslét? – néztem körbe, mire Gréta és Gitta egyszerre pattantak fel, és indultak a büfé irányába.
Lassan eszegettem az egyik falatot a másik után, mert evés közben azért mégis rájöttem, hogy éhes vagyok. Közben Laci is megérkezett, aki elment a húgához, miközben zuhanyoztam, így vele kiegészülve hatan ücsörögtünk az asztalnál. Szokás szerint az ikrek vitték a prímet, a sokadik fiút beszélték ki, felállították a pró és kontra listát, majd összehasonlították más jelöltekkel. Fél füllel figyeltem, mert fájt a lábam, és nem volt túl jó kedvem sem. Ezért először fel sem tűnt, hogy sötétebb lett, csak az, amikor teljesen váratlanul és hozzánk nagyon közel óriásit dördült az ég. Lilla ijedtében ugrott egyet, Enikő ölébe borítva ezzel a narancslevemet. Az eső pedig akkora erővel kezdett zuhogni, hogy nem láttunk el a kollégiumig.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A A vihar – Emma naplója, 58. rész írás először a következő oldalon jelent meg: ppz.hu.
