Barna régóta táborozik a PEOPLE TEAM-esekkel. Legutóbb tanárnak jelentkezett a kecskeméti új generációs gyerektáborba.
Miért most, miért velük, miért ezt?
A PT iszonyatosan menő hely. Ezt a korábbi éveimben, táborozóként meg is tapasztaltam. Remek közösség, remek órák, remek programok, remek kaja, és még sorolhatnám. Régóta szeretnék itt dolgozni. Úgy érzem, most vagyok abban a korban, hogy van elegendő tudásom, tapasztalatom és megvan az életkorom ahhoz, hogy a kisebbek megértsenek, és elfogadják az általam tanított dolgokat. A tanítás nagy felelősség, de képes vagyok megbirkózni vele. Ezenfelül az esti programokban is régóta vágyok részt venni vezető csapattagként vagy állomás karaktereként, ezek nagyon izgalmasak.
A legfurább kajálásod vagy kajád a táborban?
Egy pár éve egy szép délután éhesen vonult a tábor a hangárba, várva a beharangozott pizzavacsorát. Ekkor még nem tudták, hogy erre várni kell. A táborozók annyian voltak, hogy rengeteg pizza kellett, amit sok idő elkészíteni. Ezzel nincs is semmi probléma, ha a pizzéria beosztja az idejét a rendelés elkészítésére. Arra viszont senki nem számított, hogy porszem csúszik a gépezetbe, és elmegy az áram a pizzériában. Ekkor én is a táborozók közt voltam. Amikor megjött az autó a vacsorával, a mókusoknak utat kellett törni a tömegen keresztül, hogy utána mindenki kaphasson a megkésett pizzából.
Mi volt a legjobb táboros melód?
Egyértelműen a tanítást mondanám a legjobb feladatnak. A gyerekek, okkal választanak tematikát: szeretnének többet tanulni, új dolgokat megismerni. Emiatt fontos a tanár: játékosan átadja a tudását a kicsiknek, motiválva őket, hogy többet tanuljanak vagy új dolgokat kipróbáljanak. Kisdiák szemével a jó tanár egy példakép, akire fel lehet nézni. Ehhez sokat tesz a tény, hogy a tematika tanárai általában fiatalok, ezáltal sokkal jobban megértik egymást a diákokkal, nincsenek generációs különbségek, ami sokszor hátráltatja a gördülékeny oktatást.
Mit irigyelsz a táborozóktól?
Hogy még több újat tanulhatnak; bár egy táboroztató sem panaszkodhat, hiszen a táboroztatás is folyamatos tapasztalatgyűjtés, állandó kihívás és próbatétel.
Mi a legnagyobb tábori felfedezésed?
Az évek során több mókust és tanárt is megismertünk közelebbről. Egyik évben a névjegykártya mellett egy kecskekártyát pillantottunk meg. Megkérdeztük, mi az. És beavattak minket a „gyilkosos játékba”. Innentől kezdve a tábor folyamán aktívan követtük a játék fejleményeit, próbáltuk mi is kitalálni, kik a gyilkosok, több-kevesebb sikerrel. Remek szórakozás volt szünetekben, ebédre várakozáskor, amikor sok mókus megfordult egy helyen. Sikerült is néha kitalálni a gyilkosokat. A legjobb az volt, hogy őket később felkeresve kértünk a maradék kecskekártyákból, amiket mostanra már szinte gyűjtünk.
A A kecskekártyagyűjtő írás először a következő oldalon jelent meg: Gyermektábor.info.
