A címben említett mondatot kell ismételnie Dorothynak, az Óz, a csodák csodája főhősének, és közben a jó tündértől kapott varázscipőt háromszor összeütni, hogy kalandos utazása után hazajusson Kansasbe. A musical gyerek nézői rettegnek a gonosz boszorkánytól és repülő majmaitól, a felnőtt befogadó azonban felfedezheti a rejtett mondanivalót: amit egész életünkben keresünk, már születésünktől bennünk rejlik; életutunk és küzdelmeink szükségesek, mielőtt önmagunkhoz hazatérünk; meg kell tanulnunk nem bízni a csapdában tartó külső hatalomban, felismerni saját tudásunkon alapuló tekintélyünket. A velünk született igazsághoz kell visszatérnünk, ami az otthonunk, a végső úticélunk. Az emberek folyamatosan javulnak, választásaik maguktól értetődőek, hisz önmaguk lényegével vannak összehangolva. Fejlődésünk intenzívebb lehet, ha tapasztalásainkat megosztjuk másokkal.
Gyermeki ártatlanság?
A szocializáció – másokkal való érintkezés – és a felnőtté válás során szerzett számos tapasztalat birtokában, sok kihívással szembesülve elveszítjük romlatlanságunkat. Vissza kell térnünk az egyszerűséghez, az igazsághoz – sokszor nehéz küzdelem, hányattatások árán. Másodlagos ártatlanságnak azt nevezik, amikor rájövünk, hogy bizonyos személyek – akár házastársunk, főnökünk –, akik előtt remegve állunk, mint Dorothy az Ózt rejtő függöny előtt, csak hatalmasnak és nagyszerűnek képzelt hamis istenségek, védtelen csalók, egyszerű emberek.
Erkölcsi igazság
Egy életen át kívül keressük, pedig bennünk rejlik. Félelmetes és felszabadító érzés lehet tudni, hogy minden, amire szükségünk van, belül van. Nincs azzal semmi baj, ha még nem állunk készen arra, hogy összekoppintsuk rubincipőinket, csak tudnuk kell, hova igyekszünk! A ranglétrán felfelé lépkedés, a megfelelő társ, az új otthon nem Kansasbe visz vissza. Megtaníthatnak, hogy bízzunk jobban magunkban, azonban a sárga köves út végén mindig önmagunkat fogjuk találni.
Útitársak Smaragdvárosig
A Madárijesztő feje szalmával van kitömve, agyat szeretne kapni Óztól, mégis ő az, aki az út során adódó problémákra okos megoldásokkal hozakodik elő. Kételkedik magában, és csupán szemléletváltásra van szüksége, hogy felismerje saját értelmességét. A Bádogember szívet szeretne, de már az út során szelídnek és együttérzőnek bizonyul – mindig is rendelkezett azzal, amire vágyott. A Gyáva Oroszlán csak hiszi, hogy hiányzik belőle a bátorság – vakmerően megvédi barátait. Ő is úgy találja meg a boldogságot, hogy megváltoztatja azt, ahogyan látja magát. Minden magunkra szánt pillanat közelebb visz bennünket legjobb, valódi önmagunk felé, a magunkkal való kapcsolódás pedig harmonikussá teszi másokkal való kapcsolatainkat.
Fordította: Dobai Katalin
Forrás: psychologytoday.com, litcharts.com
A Mindenütt jó, de a legjobb otthon írás először a következő oldalon jelent meg: ppz.hu.
