A 15 éves Luca remek képzelőerővel rendelkezik, nem véletlenül választotta a PEOPLE TEAM nyári táborának tucatnyi szekciója közül az írótábort. Erről és sok minden másról beszélgettünk vele.
Mi volt a legmeghökkentőbb dolog, amivel a PT-ben találkoztál?
Más volt, mint amire számítottam. Sokkal jobb. Az egészet másnak képzeltem, de talán mégis a helyszín, azon valahogy nagyon megdöbbentem.
Miért fontos a táborozás?
Hogy megismerjek új embereket, új helyeket, jól érezzem magam, tapasztalatokat szerezzek, és izgalmas programokon vegyek részt.
Mit vársz egy igazán jó táborozástól?
Elsősorban jó társaságot meg jó programokat, de az is fontos, hogy a szervezők és a felügyelők kedvesek és figyelmesek legyenek. És hogy a végén ne akarjak hazamenni, az biztos azt jelenti, hogy igazán jó volt. Ja meg azt, hogy mindig boldogan emlékezzek vissza arra a pár napra, amit ott töltöttem.
Mire voltál kíváncsi első alkalommal?
Hogyan néz ki ez az egész. Milyen a helyszín, a programok, az emberek. Igazából mindenre nagyon kíváncsi voltam.
Tartottál valamitől?
Hogy nem találok barátokat, nem fognak bevenni, átnéznek majd rajtam.
Ha izgulnak a szüleid a táborozás miatt, mivel nyugtatod meg őket?
Nem annyira szoktak, de ha mégis: jó helyen vagyok, jó emberek közt, és úgyis tudjátok, hogy nem csinálok semmi hülyeséget!
Ha volt honvágyad táborozóként, hogyan sikerült orvosolni?
Nem volt, otthon éreztem magam szinte minden helyzetben. Legalábbis ebben a táborban nem volt ezzel gondom. És nem is lett volna időm ilyeneken agyalni, egyszerűen mindig találtunk magunknak valami izgi elfoglaltságot.
Ha volt bármilyen gondod táborozóként, hogyan oldódott meg?
Először a barátnőmhöz fordultam, akivel jöttem, de ha együtt sem tudtuk megoldani, akkor az egyik szimpi mókushoz mentem, akik mindig tudtak segíteni.
Milyen barátságokat kötöttél a táborban?
Hát… volt elég furi is, de a szobatársainkkal nagyon összebarátkoztam, néha még most is beszélünk. És akikkel egy táborrészlegben voltam, azokkal is hamar jóban lettem (ez a gondom is megoldódott, viszonylag hamar bevettek).
Milyen tanácsokat adnál egy először táborozónak?
Legyen mindenképp nyitott. Bátran barátkozzon, abból baj nem lehet. (Én az elején picit túl visszahúzódó voltam.)
Milyen PT-szekciókat próbáltál már ki? Hogyan és mit hasznosítottál ezekből?
Eddig csak az írótáborban voltam. Év közben egy regényt írok, amihez nagyon nagy segítséget nyújtottak az ott szerzett tapasztalataim és amiket ott tanultam, a technikák, amikkel ott ismerkedtem meg.
Vannak konkrét javaslataid a témákhoz?
Nincs annyira, szerintem mindenki olyat válasszon, ami a legjobban érdekli. Bár ez elég egyértelmű.
Melyik választott témánál mi volt számodra a legfontosabb?
Egyben voltam, ott a társaság, és hogy új dolgokat próbáljak ki.
Van valami, ami miatt esetleg nem szerettél eddig táborozni?
Eddig is szerettem.
Milyen volt az első nap a PT-ben? És az utolsó?
Első: Úristen, mi van, ha én leszek a tábor lúzere?! Utolsó: Neeee! Én tuti, hogy nem fogok házasodni!
Játsszunk! Mi jut eszedbe, ha azt mondom: szabadon a hangártól az útügyeletig?
„Jaj, Dorka, jégkrémmel tilos kimenni!”
Koboldok városa, szolgáltatóház, éjszakai programok?
Utálom a darazsakat, és ha még ló is! Ja meg az a bizonyos poloska. Pfuj! Ezek azért jutnak eszembe, mert kétszer is volt bogaras esetünk nekünk, írótáborosoknak az esti programok folyamán. Szerencsére a darázs az egyik fiú vadonatúj füzete alatt végezte…
Animal Cannibals: ennél is hangosabban!
Első percek: Én itt tuti nem fogok táncolni… nem tudok.
Kicsivel később: Na jó, tudjátok, mit? Táncoljunk!
Utolsó percek: Ne! Csak most kezdtem belejönni!
Mókusok, színek, csapatok és tombolás?
Mókusok? Most komolyan? Nem tudom, ezt mire értették, de tuti nem arra, ami nekem erről eszembe jut. Ugyanis az uncsitesóim itthon láttak egy képet egy fiúról, akit ott ismertem meg, és tökéletes összhangban közölték, hogy úgy néz ki, mint egy mókus. Nekem ez sosem jutott eszembe róla, de jó.
Titkos küldetések és vállalhatatlan események?
Upszi! Volt egypár. De két nagyon emlékezetes volt. Az egyik, amikor megbízásból egy barátnőmmel a bokrok mögül kellett két embert figyelnünk, egy pillanatra sem téveszthettük szem elől őket. Nagyon vicces volt, főleg akkor, amikor lebuktunk, de szerencsére ők is nevettek, és „elhívtak minket ebédelni”. A másik az volt, amikor belopództunk a fiúk házába, szintén észrevehetetlenül, legalábbis ez volt a cél. Akkor szerencsére nem buktunk le – vagy legalábbis nem tudunk róla, mert az még kínosabb lett volna, főleg, ha kiderült volna, mit keresünk.
Melyik volt életed legkülönlegesebb napja a PT-ben?
Naná! Tényleg itt volt, amikor csocsóztam egy fiúval. Persze egyáltalán nem tudok csocsózni, de azért élveztem. Mondjuk, az előtte lévő nap se volt semmi, hozzáteszem, amiatt, ami akkor történt, hívott el csocsózni.
Mi leszel, ha nagy leszel?
Kik a legjobb diákok?
Valamiért ami erről eszembe jut, az mi vagyunk, az írósok, mert nekünk kellett a legtöbb programon részt vennünk.
Óriáskígyó tekergett a tanárom nyakában…
Jaj, erről eszembe jut egy borzalmasan sikerült fotó a kígyóról, aki vendégségben volt a táborban.
Mindent a PEOPLE TEAM büféjéről!
Ó, hogy az a jégkrém hogy hiányzott mindennap!
700 túrós és lekváros süti?
Neee! Én aznap alig bírtam enni, annyira izgultam, amúgy a csocsó miatt…
Aludhatunk trambulinon, ágyneműtartóban vagy asztalon?
Mintha hallottunk volna valami ilyesmi pletykát, hogy ilyet lehet, de mire ténylegesen ki akartuk próbálni, már úgy hallottuk, nem lehet.
Földszint, nyolcadik: 300 lépcsőfok hajnalban.
Én hajnalban még bőven az igazak álmát aludtam, sajna néha még utána is…
Kísértetek a sárga/zöld ház folyosóin?
Ajjaj, rengeteg dolog. Elsősorban a telóm, ami valahogy a szobánkban mindig meghülyült, nem engedte, hogy rendesen írjak, talán nem akarta, hogy az otthon lévőkkel tartsam a kapcsolatot. De persze amint kiléptünk, rögtön normális lett. Mégis kinek lehetett benne a keze, ha nem a kedves szobaszellemünknek, aki egyébként imádta a lámpát kapcsolgatni, és előfordult, hogy féltékeny is volt.
Nyunyóka, ajándékok és tábori kupa?
Ah, mi valahogy lemaradtunk erről a nyuszikáról, és csak mikor kivetítették a miénket, akkor jöttünk rá, lehet, hogy nekünk is részt kellett volna vennünk benne…
Ha nyári tábor, akkor Kecskemét?
Ez egyértelmű!
Nyaralás után kezdődik a suli…
Nem. Én oda be nem teszem a lábam.
Jössz legközelebb is?
Naná, és természetesen OTTALVÓS leszek.
A Féltékeny szobaszellem írás először a következő oldalon jelent meg: Legjobbtabor.hu.
