Nati, valóban azt hiszed, hogy a világon senki más nem fél a viharos estéken? A táborozók egyik legnagyobb félelme, hogy a szép nyári napsütést felváltja az este, és a hatalmas vihar elmossa a sok-sok lehetőséget. Az emberi tudomány már sok titkot megfejtett az évszázadok során, de az időjárás módosítására még nemigen akadtak megoldások. Az időjósoknak is meggyűlik a bajuk egy-egy bárányfelhővel vagy viharfelleggel. Egyedül talán Lázár Ervin ismerte a titkot, mint ahogy az a Bárányfelhő-bodorító című mesében olvasható.
Maradjunk a PEOPLE TEAM táborában! Elmesélem neked a legeslegnagyobb vihart, amit láttam a tábor történetében…
Az augusztusi turnus zajlott éppen. A táborlakók még a vacsora utáni társalgással voltak elfoglalva, amikor egyszer csak a nagy zajt túlkiabálva hatalmasat dörrent az ég. Nemcsak a kisebbek, de még a nagyok is megugrottak. Azonnal csend lett. Néhány felnőtt az ajtóhoz ment. Kinéztek, de az őrjítő széltől és a dézsából ömlő esőtől semmit sem láttak. Esély sem volt rá, hogy bárki is elmozduljon az ebédlőből.
A gyerekeket összeterelték. A mókusokat megkérték, hogy találjanak ki játékokat, amik némileg lefoglalják a félősebbeket is.
Iszonyú égzengés volt. A villámlás bevilágított mindent. De még csak ezután jött a feketeleves. Igen, elment az áram. Vaksötét lett az ebédlőben. A kicsik a nagyokhoz bújtak, a mókusok csitítgatták a könnyeikkel küzdőket.
Úgy tűnt, eluralkodik a káosz, és az esti kellemes programot felváltja az égiháború. Akinél telefon volt, próbált azzal világítani.
Időnként egy-egy felnőtt megpróbált kikukucskálni, de úgy tűnt, a vihar nem fog egyhamar elmúlni. Gyorsan jött, és esze ágában sem volt távozni.
Ekkor azonban Áginak, az egyik turnusvezetőnek remek ötlete támadt. Egy nyáron segítő volt egy vakoknak és gyengénlátóknak szervezett programon. Ott ismerte meg a játékot. A címe Mutatkozz be! volt. A játékot pedig a következőképpen kellett játszani. A melletted ülő kezét megfogod, majd óvatosan megpróbálsz felé fordulni. Amikor ez megvan, akkor elkezded megtapogatni az arcát. Csak óvatosan és finoman. A tapogatásból pedig találgatás lesz. Van-e szakálla, mennyire hosszú a haja? Végül ki kell találnod, hogy ki ül melletted. Ha megvan, akkor a másik is ugyanígy letapogat. Ezután pedig a szomszédolás következett. Megpróbálnak megismerkedni a szomszédokkal is.
A játék csendesen indult, de aztán egyre zajosabbá vált. Nevettek a gyerekek, kacagtak a felnőttek. Jó hangulat alakult ki. Volt, aki viccből engem emelt fel, és a másiknak úgy kellett letapogatnia. Nagyon vicces és csiklandós érzés volt.
A nagy játék annyira elterelte a táborozók figyelmét, hogy fel sem tűnt senkinek, ahogy lassan elcsendesedett az eső. Akkor ocsúdtak csak fel, amikor egy pillantás alatt visszatért az áram. Valaki még be is kiabált, hogy kapcsolják le, mert ő még játszani akar.
A vihar és más időjárási viszonyok a tábor hozzátartozói. A lényeg, hogy mindig próbáljuk elterelni a gondolatunkat a rosszról.
Kovács Dalma
A Viharos este – Nyunyóka-sztori írás először a következő oldalon jelent meg: Gyermektábor.info.
