Szerintem idén is jól sikerült a tábor, mint minden évben, de a legnagyobb nehézség a búcsúzás lesz.
Sokan elszomorodnak és sírnak, de lesz még jövőre is tábor. Én is nehezen fogok elbúcsúzni tőle, hiszen ez a hely olyan, mintha otthon lennék. Mondhatnám azt, hogy ez a második otthonom. Idén Borzas segített nekünk az újságírásban, Livus és Viktor mellett. Nem tudok most se sokat mondani, de azért örülök, hogy ezt a tábort választottam. Eddig négy éve járok ide, és folytatni fogom ezt. Idén is volt lovagi torna, csapatprogramok meg strand. Én ezeken nem nagyon vettem részt, mert inkább késő este vagyok aktív. A csillagászatra elmentem, és az jó volt, mint mindig. Szerintem az volt a kedvencem, de azért voltak még jó programok. Legrosszabb élményem nem volt, talán a kelés rossz volt, de a reggeli mindig segített. A kaja is elég jó volt, pedig sokan mondták, hogy rosszul lettek a pizzától. Valószínűleg csak telezabálták magukat. Rosszullétről beszélve: az egész táboron végigsuhant valami vírus, mert a tanárok és mókusok egy része beteg lett. Lehet, hogy a tábor nagy részét a kajaügyeleten töltöttem, de azért hiányozni fog. Jövőre biztos, hogy aktívabb leszek.
Sziráki Milán
A Tábori emlékeim írás először a következő oldalon jelent meg: kecskenewsas.hu.
