Izabella, én tudom, hogy milyen jó, amikor egy gyerek kiszabadul otthonról, és szülők nélkül táborozik. Minden évben kipróbálom, hiszen mindig akad néhány gyerek, akiknek segítséget kell nyújtanom.
Elmesélem neked Regina történetét…
Regina még soha nem volt sehol a szülei nélkül. Kilencévesen került először a PEOPLE TEAM csillagásztáborába. Nagy izgalommal vetette bele magát az új helyzetbe. Mivel aggódtak miatta a szülei, már első este ott vártam az ágya mellett. Azonnal megörült nekem, és elnevezett Einsteinnek. Nagy megtiszteltetés ez egy nyunyókának. Sokszor kapunk nevet, mint a Cuki, Nyunyó vagy Csibész, de az Einstein, az valami egészen más. Dagadt a szívem a boldogságtól. Büszke nyunyóka voltam.
Regina első nap még nem tudott mit kezdeni a szabadsággal, ami körülvette. Hiányzott neki, hogy percről percre be legyen osztva az ideje. Úgy érezte, hogy meg kell mondja valaki, mit csináljon. A PEOPLE TEAM táborában azonban vannak olyan időszakok, amikor szabad a pálya, és mindenki kedvére töltheti el az idejét.
Regina a kezében velem magányosan sétálgatott a tábor területén. Eleinte furcsa érzés volt, de ahogy egyre több idő telt el, még inkább élvezte. Elfeledkezett mindenről, és csak ment és ment. Eljutottunk egészen a hangárig. Az épület mögötti rész nagyon érdekelni kezdte. Megérezte a szabadság ízét, és már nem akarta elengedni. Annyira belejött az érzésbe, hogy kihagyta a vacsorát és a másnap délelőtti foglalkozást is.
Úgy gondolta, most már nem parancsolhat neki senki. Csak ő és én figyeljük a világot, és kalandozunk a tábor területén.
Egyik este még az is megfordult a fejében, hogy akár ki is mehetne, és a városban is körülnézhetne kicsit. Én próbáltam sugallni neki, hogy ez nem jó ötlet, de hát ki hallgat manapság egy nyunyókára.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy Regina mindenképp meg akarja valósítani a tervét. Én pedig már akkor tudtam, hogy nagy bajban és még nagyobb büntetésben leszünk, ha a terve sikerül.
Csütörtök estére tervezte a nagy szökést. Gondosan előkészített mindent. Lámpaoltás után, amikor már elcsendesedett a szoba, felkelt, magához vett, és kimászott velem az ablakon. Még jó, hogy a földszinten voltunk, mert tériszonyos vagyok.
Az elmúlt napokban kinézett egy, a hangár mögötti részt, amit nem őrzött senki. Ott nyugodtan meg tudtunk szökni.
Nagyon féltem, hogy mi lesz, ha elhagyjuk a tábor területét. Ekkor azonban történt valami. Ahogy a hangár felé szaladtunk a nyílt terepen, egyszer csak egy hatalmas szempár nézett velünk szembe. Igen. Lebuktunk. Két turnusvezető járta körbe a tábor területét, és vett észre bennünket.
Reginát visszavitték a szállására. Másnap pedig különórát kapott Atertől azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent a szabadság.
Még ha sokszor el is engedik a kezünket, és ránk bízzák a döntést, mindig tudnunk kell, hogy hol vannak a határok.
Te ismered a szabadság határait?
Kovács Dalma
A Szabadságérzés – Nyunyóka-sztori írás először a következő oldalon jelent meg: Gyermektábor.info.
