Kiszézés

PEOPLE TEAM tábor

– Hát te mit csinálsz? – kérdezte Matyi Zsófit, aki épp vacak régi ruhák között kotorászott.

– Kiszebábut.

– Micsodát?

– Holnap kiszézünk.

– Mit csináltok?

– Ez egy népszokás a tavaszi nap-éj egyenlőségkor.

– Mikor?

– Kérdezősködés helyett inkább segíts válogatni! Nagymama közben mesél.

Tavaszi nap-éj egyenlőség

Ilyenkor egyenlő hosszú a nappal és az éjszaka. Tudományosan: ekkor a földi egyenlítő síkja áthalad a Nap középpontján. Kétszer történik ilyen, tavasszal és ősszel.

A meteorológiai tavasz már március elsején elkezdődik, a csillagászati tavasz viszont csak ezen a napon köszönt be.

Húsvét napját mindig a tavaszi nap-éj egyenlőségtől számítják. Pontosan a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap a húsvét, ami emiatt mozgó ünnep.

A tavaszi nap-éj egyenlőség az évszakok változásának ünnepe, a természet újjászületésének jelképe. A tél véget ér, itt a kikelet. A nappalok elkezdenek hosszabbodni, az éjszakák pedig rövidülni, és ez a folyamat egészen a nyári napfordulóig tart.

Népszokások

Számos népszokás kapcsolódik a tavaszi nap-éj egyenlőséghez. Ilyenkor gyakran raknak tüzet, ami a fényt és meleget jelképezi. A tűzgyújtással elűzik a sötétet és a hideget, és megünneplik a fény győzelmét a sötétség felett.

Húsvét közelségéből adódóan szoktak ekkor tojást festeni, ami a termékenység szimbóluma. A tojásokat különböző mintákkal és színekkel díszítik.

A vízen viaszgyertyákat úsztatnak, és ezekből jósolnak. Gyógynövényeket gyűjtenek, amelyek a természet erejét és az egészséget jelképezik.

Kiszebábu

A legismertebb népszokás a kiszézés. A kiszebábu szalmából készült, faalapra, aminek viseletét a lányok válogatták össze. Felöltöztették menyecskének; néhol nagyon szép ruhát kapott, másutt direkt rossz rongyokat.

Végigvitték a falun, mindenféle eszközzel, dobbal, dudával, síppal zajt keltettek, közben rigmusokat kiabáltak vagy énekeltek:

„Haj ki, kisze, haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget…”

„Haj ki, kisze, kiszőce, gyüjj be sódar, gömböcske…”

„Ég a kisze, lánggal ég, bodor füstje felszáll, tavaszodik, kék az ég, meleg a napsugár, mire füstje eloszlik, a hideg köd szétfoszlik, egész kitavaszodik.”

A kiszebábut a falu végén elégették, vízbe dobták. A bábu ugyanis a telet, a sötétséget, betegséget jelképezi. Úgy hitték, hogy ha tűzzel vagy vízzel megsemmisítik, akkor véget vetnek minden rossznak.

A lányok versengtek azért, hogy ki öltözteti fel, ki dobja bele a tűzbe vagy a vízbe legelőször a bábut. Azt tartották ugyanis, hogy az az illető fog leghamarabb férjhez menni. Visszafordulni tilos volt vele, máskülönben betegség, ínség, halál várt a falura.

Ahol a kiszét vízbe dobták, ott a lányok egy-egy szalmacsomót dobtak még a vízbe, és azt figyelték, kinek a szalmacsomója úszik el messzire, mert az még abban az esztendőben férjhez megy.

Más helyeken virágvasárnapon, azaz húsvét előtt egy héttel kiszéztek.

– Majd én ágakból megcsinálom a kiszebábut, te meg felöltözteted – ajánlotta Matyi, aki már nagyon szerette volna, hogy véget érjen a tél, és eljöjjön a tavasz.

Szerző: Tóth Réka

A Kiszézés írás először a következő oldalon jelent meg: Napközis táborok.

Ezek is tetszhetnek

Hasonló bejegyzések