A 25 éves Geri fél életének a nyári szüneteit a PEOPLE TEAM nyári táborában töltötte, eleinte táborozóként, ma már táboroztatóként. Csak kevesen ismerik nála jobban a PT-t és annak lakóit. A vele készült interjúban szóba kerül minden, ami tábor, többek között elhagyott tárgyak, csokis keksz, kedvenc téma és bátorság.
Hány alkalommal voltál PEOPLE TEAM-táborban?
Tizenegyszer.
Mi volt a legmeghökkentőbb dolog, amivel a PT-ben találkoztál?
Natalka vidámparkja CSIGÁKNAK, banánevő majomlégió terrorizálja a két ház közti részt.
Anyukád vagy apukád volt PT-s?
Sajnos nem, de mindig mondták, hogy legszívesebben maradnának táborozni.
Miért fontos a táborozás?
Kiszakadsz, elmerülsz és élsz, és nem csupán úgy vagy, hanem kifejezetten és szabadon létezel. Plusz a barátaimmal közös fotógaléria bővül, és nemcsak a megörökített pillanatok képek és videók formájában, hanem azok által is, amiket a fejem vagy a lelkem tart meg.
Tartottál valamitől?
Hogy megesznek a szobatársaim alvás közben, asszem. Jó, na… kicsi voltam, és Hannibálnak hívták az egyik szobatársam, szerintem tök jogos, de aztán kiderült róla hamar, hogy a töltött rágók és csokis kekszek a kedvencei. Szerencsére azokból volt elég a büfében.
Ha izgulnak a szüleid a táborozás miatt, mivel nyugtatod meg őket?
Mindig az a téma (még így is, hogy öreg harcos vagyok), hogy miért nem hívom őket gyakrabban. De most na, hogy lehetne nekem időm telefonálgatni, ha épp a legjobban érzem magam, Anya?!
Ha volt bármilyen gondod táborozóként, hogyan oldódott meg?
Szétszórt gyerek voltam/vagyok/leszek, gyakran hagytam el büfékártyát, telefont, pulcsit, ezt-azt, satöbbi-satöbbi, tehát értitek. A legjobb taktikám az volt, hogy elmentem focizni, aztán másnap eszembe jutott, hogy elhagytam büfékártyát, telefont, pulcsit, és addigra valaki mindig megtalálta helyettem.
Milyen barátságokat kötöttél a táborban?
Te jó ég, én nagyon szeretem a barátaimat!
Milyen tanácsokat adnál egy első táborozónak?
Először is gratulálnék, tök bátor dolog. A bátorság pedig menő. A bátor és menő embereknek meg nincs mitől tartaniuk.
Milyen PT-szekciókat próbáltál már ki? Hogyan és mit hasznosítottál ezekből?
Táborozóként én nem tudtam mást elképzelni, 10 éven keresztül csak sportra jelentkeztem. Nagyon sok mindent kipróbáltam sporton, számtalan előadó és bemutató során kipróbálhattam sportokat, amikről még nem is hallottam, vagy csak filmben láttam, beszélhettem a sportágak képviselőivel, és mindig nagyon élveztem ezeket. Egyetlenegy alkalommal jelöltem egy harmadik hetes kuktatábort. Bár ott kevesebbet fociztunk, többet lehetett enni, ami valahogy balanszolta a dolgokat.
A választott témánál mi volt számodra a legfontosabb?
Nem akartam ülni sohasem. A sporttábor a kedvencem, és hihetetlen jó tanáraim voltak: Gnóm volt például az első barátom a táborban, nagyon szerettem. Wolf és Ádi is közel álltak a szívemhez. A diáktársakkal is hamarabb találtam meg a közös hangot akkor, ha valamilyen labda gurult vagy pattogott a közelben, én így érzem magam a legjobban.
Milyen volt az első nap a PT-ben? És az utolsó?
A fiúk nem sírnak. Kivéve, amikor minden bekerül a bőröndökbe, a színes zászlók a raktárba, az emberek a buszokba, és még utoljára körbenézel, és megölelsz mindenkit a két ház között.
Mi jut eszedbe, ha azt mondom: büfé?
A PT büféje tele van angyalokkal. Komolyan mondom, a fiúk és a lányok is angyalok. Hihetetlennek tűnhet, de több a türelmük, mint ahány csillagról Norton mesélni tudna, azokhoz hozzáadva az összes kék kis szivacs a raktárból, a granulátum a focipályán és homokszem a röplabdapályákon. Na ezt most adja össze valaki, kb. pont annyi. És ennyire szeretem őket én és mindenki. És meg is érdemlik. A büfé a tábornak olyan, mint a levegő az embernek. Kell.
A Kell a büfé, mint a levegő írás először a következő oldalon jelent meg: Napközis táborok.
