Kami vagyok, 18 éves, és Szigetszentmiklóson lakom. 2021-ben voltam először a PT-ben, és annyira jól éreztem magam, hogy az azt követő két évben is jelentkeztem a táborba. A táborozói létből kissé már kiöregedtem, viszont a tábortól nem szívesen válok meg, továbbra is a részese vagyok, csak már táboroztatóként. Jöhetnek a kérdések!
Milyen állat szeretnél lenni?
Vizsla. Mert vannak a kutyák, meg vannak a vizslák.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Az első napokban hozzá kellett szoknunk a tábori rendhez, kissé idegen volt a számunkra a hely, de aztán egyik nap az angolcsoportunk találkozott egy másik angolcsoporttal, ahol megismertünk egy lányt, akivel hamar megkedveltük egymást. Délután is együtt lógtunk, és végül olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy a tábor végeztével is tartottuk a kapcsolatot. A következő évben már együtt jöttünk a PT-be.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Én azt gondolom, hogy a problémák többségét kommunikációval lehet megoldani, azzal, ha az érintett felek megbeszélik egymással az őket ért sérelmeket. Talán az engem nem kedvelőknek az nem szimpatikus bennem, hogy néha elsőre zárkózottabb vagyok, és egy nagy társaságban nehezen találom meg a saját hangom.
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Utoljára a szalagavatómon viseltem jelmezt, az osztálytánc keretében. A témánk a 2000-es évek volt, és mindenki ennek a stílusnak megfelelően öltözködött.
A Kami, a vizsla írás először a következő oldalon jelent meg: Napközis táborok.
