Rebeka 18 évesen jelentkezett a PEOPLE TEAM táboroztatójának. Lássuk, ki ő, és mi vonzotta őt a PT-be!
Mutatkozz be, kérlek!
Csizmadia Rebeka vagyok, 18 éves. Öt éven belül tizenegy héten keresztül voltam táborozó, most jelentkezem először a PT-be táboroztatónak. Jelenleg 11. osztályos vegyésztechnikus-tanuló vagyok. Vettem részt már más gyerektáborban, ahol táboroztatóként is tapasztalatot szereztem. Több szekció is nagyon közel áll hozzám, mert szeretek főzni, fotózni, és érdekes dolgokat alkotni (kézműveskedés, kísérletezés). Szeretem megosztani másokkal a megszerzett tudásomat, például kémiából korrepetálom a barátaimat, és örülök, amikor ezzel ők is sikereket érnek el.
Stresszeltél valaha a táborban? Hogyan kezelted?
Persze! Én akkor stresszeltem, amikor még táborozóként angol szekcióra jelentkeztem. Sosem voltam magabiztos az angoltudásomban, és féltem, hogy vajon milyen csapatba kerülök, és hogy milyen tanárom lesz. Szerencsére ez hamar elszállt, mert rájöttem, hogy nincs okom aggódni. A tanárok azért vannak ott, hogy segítsenek. Ők is próbáltak kitalálni olyan feladatokat, amikkel oldhatták a feszültségünket. A hét végére történeteket meséltünk egymásnak, és már nem volt bennünk semmilyen gátlás.
Mi volt a legdurvább táboros melód?
Mivel még nem voltam táboroztató, ilyen saját élményem nincs. De egyszer láttam egy helyzetet, amit biztos nem volt könnyű megoldani. Egy órát késett a pizza vacsorára, ez idő alatt a táboroztatóknak kellett lefoglalni az éhes táborlakókat ebben a váratlan helyzetben. Végül jól megoldották; remélem, ennél rosszabb élményem nekem sem lesz.
Milyen személyi pozíciót javasolnál a meglévők mellé?
Estimese-mesélő a kicsiknek. Ha valaki egyedül, barátok nélkül érkezik a táborba, előfordul, hogy honvágya támad az első napokban. Biztos jólesne neki egy ilyen lehetőség, amivel megnyugszik, és elterelődik a figyelme.
Ezt a szót vagy kifejezést csak a PT-ben hallhattad…
„Az én vizem a legfinomabb!”, „Az én vizem a leghidegebb!” – ezek kiabálásától zengett az egész hangár ebédnél. A táboroztatók kancsókkal a kezükben járkáltak fel-alá, és próbálták minél szórakoztatóbb módon felhívni a gyerekek figyelmét a megfelelő folyadékbevitelre, mivel a nagy kánikulában ez elengedhetetlen. És bevált, mert mindenki szeretett volna a legfinomabb vízből inni. Akinek nem volt bögréje, az gyorsan hozott egyet magának és a barátainak is, nehogy lemaradjanak erről a különleges ajánlatról.
Mondj egy élményt abból az időből, amikor még táborozó voltál!
Minden évben a különböző színű csapatoknak indulóval és egy krétával rajzolt táblával kell készülniük az esti vetélkedőkre. Mivel a barátnőimmel erős versenyszellem él bennünk, ezért kitaláltuk, hogy az indulónkhoz illően egy nagy paplanra lefestjük a csapatkapitányainkat, hátha kapunk érte pluszpontot. A festés napokat vett igénybe, többen is becsatlakoztak, sőt még egy angoltanár is besegített. Az alkotásunkat szerencsére sikerült időben befejezni. A pontozásnál sajnos nem aratott akkora sikert, mint amekkorára számítottunk, de nem búslakodtunk, mert a közösen eltöltött idő és a szórakozás sokkal többet számított.
A Az én vizem a legfinomabb! írás először a következő oldalon jelent meg: gyerektaborok.com.
