Táborozás után táboroztatás. Virággal beszélgettünk, aki visszavágyik a PEOPLE TEAM kecskeméti gyerekparadicsomába.
Fejtsd ki: miért most, miért velük, miért ezt, miért a PT-ben?
Mert táborozni jó, főleg a PT-ben; mert ez egy király hely fantasztikus közösséggel, plusz egy jó nyár elengedhetetlen kelléke is szerintem. És ahogy lassan már tradícióvá válik: idén is itt szeretnék felüdülni a barátokkal – és még több új embert megismerni, még több maradandó emléket szerezni.
A legfurább kajálásod vagy kajád a táborban?
A kaják részemről rendben voltak – viszonylag mindenevő vagyok –; így talán csak a legfurcsább, kajálással kapcsolatos élményemet tudom példaként hozni. Egy pénteki uzsonna tájékán történt, amikor épp a hangárban ettem egyedül, hogy egy tanár odajött hozzám, és megjegyezte: hasonlítok valamelyik kollégája feleségére. Persze már ez is meglepett, de amikor kisvártatva feltűnt az általa említett tanár, és megerősítette, hogy valóban így van, már tényleg elég furcsán éreztem magam, és nem tudtam eldönteni, ennek az ismeretnek most örüljek-e, vagy sem. Aztán abban egyeztünk meg, hogy a tanár úr elküldi a fotómat a feleségének, hogy lássuk az ő reakcióját is. Kiderült, hogy őt ugyanúgy meglepte a dolog, mint engem, de úgy látszott, tényleg hajazok a fiatalabb énjére. Persze ez elég furcsa szituáció volt ott és akkor, közben mégis sokat nevettem, és visszagondolva rá is mindig elmosolyodom… Szép példája volt annak, hogy milyen kicsi a világ!
Mi volt a legjobb táboros melód?
Bár nem mondható igazán „melónak”, mégis kicsit annak (és megtiszteltetésnek is) éreztem: pár barátommal véletlenül belefutottunk a színjátszó táborosok próbájába, akik éppen egy olyan jelenetet gyakoroltak, ahol az egyik karakter a férjéhez beszél – aki viszont a színen nincs jelen. Így amikor a jelenet főszereplőjét alakító színész, aki ráadásul ismert is engem valamelyest, észrevett, megkért, hogy üljek le vele szemben, és tegyek úgy a próba ideje alatt, mintha én lennék a férj. Nem volt sok dolgom valójában, csak néznem kellett rá, és csöndben hallgatnom, de a végén megköszönte a segítségemet, amitől némiképp hasznosnak éreztem magam. A próbájukba pedig ekképp betekintést nyerni határozottan nagy élmény volt.
Mit irigyelsz a táborozóktól?
A nagyszerű mókusokat és tanárokat, na azt biztos! Őszintén szólva introvertáltabb gyerekként a saját szekciómon kívül tevékenykedő táboroztatókkal több évig semmi kapcsolatot nem teremtettem, és ezt csak az utolsó táborozói évemben bántam meg igazán. Ekkortájt ugyanis az új barátaim révén sok új felnőttel szóba elegyedtem, és rájöttem, milyen jó lett volna ezt már korábban megtenni. Egytől egyig nagyon nyitott, vidám és melegszívű emberek voltak azok, akiktől azelőtt valamilyen szinten tartottam, mivel ők „tanárok” voltak. Viszont ez a címke ne tévesszen meg senkit: a PT-ben a tanáraid könnyen a barátaiddá is válhatnak, ha nyitsz feléjük, megismered őket. Személyes tapasztalatból azt mondanám, minden táborozó jó tapasztalatainak (legalább) fele a jó táboroztatók munkáján alapszik.
Mi a legnagyobb tábori felfedezésed?
Minden bizonnyal az volt, amikor egyik évben végigjártuk a tábor körüli erdőt a színjátszó tábor előadása keretében. Mivel nem sokat jártam addig a tábor területén kívül, ez elég meghatározó felfedezés volt számomra. Illetve ezen a héten egy más jellegű felfedezést is tettem a tábor területén belül: azelőtt sosem találkoztam még visszagyulladó gyertyákkal, viszont véletlenül ilyet vettünk a kisfilmünk forgatásához. Ezt nem tudván, elfújással próbáltuk ezeket eloltani, de miután letettük a faasztalra, újra égni kezdtek, így sietve egy vízipisztollyal oltottuk ki mindet véglegesen, mielőtt komolyabb problémát okozhattunk volna.
A A visszagyulladó gyertyák vége írás először a következő oldalon jelent meg: Táborozz.hu.
