Ki gondolná, hogy egy nyári tábor képes megváltoztatni a véleményünket valamiről? Zorka, a PEOPLE TEAM egyik táboroztatója beszélt erről is.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Tábori szülinap! Sosem ünnepeltem és szerettem a szülinapomat, de a tábor ezt megváltoztatta. Az a sok kedves mosoly, sok kicsi személyes ajándék és ölelés. A kuktások sütése, esti ünneplés, gyerekek rajzai. Egyik évben egy kislány kicserélte a szobámon a névjegykártyámat arra, hogy „Boldog szülinapot!”, és rajzolt nekem, amit 2 nappal előbb oda is adott, hogy nehogy lemaradjon az ünneplésről. Minden évben meghatódom ezeken…
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Nem tudom, nem voltak annyira konfliktusaim sosem. Szerettem megbeszélni azonnal a dolgokat, sokszor közvetítő személynek használnak. Számomra alap, hogy ha nem is a legjobb barátok vagyunk, de tudjunk együtt dolgozni, és találjunk egy közös pontot, közös hangot. A problémamegoldásom ez lenne, a beszélgetés. Egyszerű, de célravezető. Sokszor ennyi is elegendő. És mit mondanának rólam? Hogy túl sokat beszélek (azt hiszem, ez volt már probléma).
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?
Engem a legáltalánosabb dolgok is érdekelnek. Honnan jöttél, mit szeretsz, hány testvéred van, mit tanulsz, ki vagy? Szeretem a közös csatlakozásokat, közös pontokat. Szeretem, ha megosztanak valami kicsit személyesebb dolgot magukról az emberek.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Na, ezen még sosem gondolkoztam. Szerintem gyorsan nyomnánk egy tábortáncot, fotóstanárként érdekes téma lenne ezt lefotózni!
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Mókus. Imádom őket. Aranyosak, szorgosak, puhák, „repkednek”. Gyerekkorom óta vannak plüssmókusaim, mert jókedvem lesz tőlük. Tudat alatt ezért vonz a PT?
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Én egy táboros jelmezt mondanék. Az egyik legimádnivalóbb kuktatanártársammal Télapó/Télanyó/északi-sarki manó ruhába bújtunk. Csak egy szokásos esti program.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
9,5, mert van nálam furcsább és egyben sok-sok csodálatosabb ember a táborban. Én nem is furcsának, csak szabadabbnak, önfelettebbnek, gondtalanabbnak mondanám magamat. Ez furcsa? A hétköznapokban is sokat beszélek, itt még többet. Ez is lehet valakinek szokatlan. Többet nevetek, keresek apró boldog dolgokat, amiket a gyerekeknek továbbadhatok. Ez is lehet furcsa. De inkább ez a PT. Ja és többet táncolok – ez nekem is furcsa amúgy.
Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz, és mit csinálsz, ha véget ér a nyár?
Zorka vagyok, egyetemista. Budapestről érkezem, mert világéletemben imádtam gyerekekkel lenni, jól érezni magamat, tanítani és tanulni. Számítok sok ölelésre, sok élményre és emlékre, kedves táborozókra és kedves táboroztatókra. Nagy-nagy nevetésekre és tábortáncokra, kajálásokra, programokra… És ezeknek örülök előre is, mert tudom, hogy teljesülni is fog. És utána? Pihizek egy hetet az egyetemig.
A A tábor óta szeretem a szülinapomat írás először a következő oldalon jelent meg: Gyermektábor.info.
