Zsófitól, a PT egyik turnusvezetőjétől kettőt kérdeztünk.
Mi volt a legdurvább táboros munkád?
Nem mondanám durvának, csak nehéznek. Amikor a szülő telefonon bejelent egy problémát, például hogy a gyermeke nem szívesen tölt időt a szoba- vagy csoporttársával. Ezeket a helyzeteket úgy kell diplomatikusan elrendezni a táborban, hogy a másik gyerek se bántódjon meg, neki se rontsa el a szobatársváltás vagy egy ilyen beszélgetés a táborát. A cél természetesen az, hogy mindenki jól érezze magát, ehhez azonban szükséges a gyerekekkel megértetni, hogy egymás határait és döntéseit is tiszteletben kell tartaniuk.
Ezt csak a PT-ben hallhattad…
Rengeteg ilyen szó van. Illetve belsős PT-s jelentéssel bíró szavak. Például: (fogadjunk, hogy mindenki ezt mondja elsőnek) mókusok – nem a Mókus őrsről van szó, hanem a tábori programok előkészítőiről, mókamesterekről, akik a tanárok mellett a táboroztatók másik nagy csoportját alkotják. (Az elnevezés története egy sajtóhibával megjelent munkaerő-toborzó hirdetésből maradt meg, ahol mókamester helyett mókusmestert írtak.) Kedvenc elnevezésem az ordibátor, így nevezzük a megafont, amivel gyorsan valamit hirdetni lehet a gyerekek között, ha éppen nincs összerakott hangosítás. És ki gondolta volna, hogy az indián szót úgy is lehet toldalékolni, hogy -ba? „Tud valaki menni helyettem indiánba?” – ez azt jelenti, hogy valaki helyett be kellene ugrani valakinek a tábor egyik szélén álló őrhelyre.
A A cél, hogy mindenki jól érezze magát írás először a következő oldalon jelent meg: Napközis táborok.
