A táborlakók az esti lefekvéshez készülődtek. A hatos szoba lakói már szépen körbegyűltek az egyik ágynál, hogy meghallgassák Ivett meséjét.
Ivett idén harmadik alkalommal érkezett a PEOPLE TEAM filmestáborába. Nagy izgalommal vetette bele magát most is a munkába. Ebben az évben természetfilm készítésébe kezdtek a csapatok. A nagy kérdés már csak az volt, hogy milyen állatról vagy növényről szóljon a film. Miközben ezen gondolkoztak, Ivett elmesélte a kedvenc élményét az elmúlt egy évből:
Tavaly nyáron a Mamánál töltöttem két hetet a tábor után, vidéken. Kíváncsian vártam, hogy miként fogom túlélni az unalmas napokat. Azt gondoltam, a város után vidéken halálra fogom unni magam. Pakoltam tabletet, könyvet, újságot és egy csomó más dolgot is.
Miután Anyáék hazamentek, és kettesben maradtunk a Mamával, valami megváltozott. Mama fogott egy kosarat, és intett, hogy menjek vele. Kelletlenül, de szót fogadtam.
Bementünk a faluközpontba. Már több, Mamámmal egyidős néni és bácsi várakozott ott. Mama bemutatott. Az öregek arcára széles vigyor telepedett. Aztán elmondták, hogy miért is gyűltünk össze.
Veszélyben vannak a verebek! – ez állt az egyik táblán, amit épp egy idősebb bácsi kalapált bele a földbe.
Nem értettem. Mama leült velem egy padhoz, és miközben kis tálkákban magokat szórogatott, mesélni kezdett.
A verebek száma megcsappant. Nagyon sok környezeti változás történt az elmúlt években, és a környezetszennyezés is egyre erőteljesebb. A városi csiripelők száma több mint 60 százalékkal csökkent, a mezei verebeké pedig a felére fogyott.
Rettenetesen nagy a baj. Ha nem védjük meg ezeket a kis szárnyasokat, akkor a többi faj is veszélybe kerülhet. Nem tartják egyensúlyban a rovarok számát, ami pedig éhínséghez vezethet.
Én csak néztem. Fogalmam se volt arról, hogy ilyesmi megtörténhet. Otthon, ahol lakunk, mindig hallom és látom őket. Igazából annyira az életem részei, hogy nem is tűnik fel, ha nincsenek.
Mama azt mondta, hogy minden évben március 20-án, a verebek világnapján összegyűlnek, és szemétgyűjtéssel, illetve előadásokkal hívják fel az emberek figyelmét a problémára.
Az év többi részében pedig figyelnek a tisztaságra, élelmet tesznek ki oda, ahol már nincs, és folyamatosan számolják a verebeket.
Ekkor Fanni, az egyik kislány felkiáltott:
– Csináljunk filmet a verebekről! Legyen a címe Városi potyautasok!
A többieknek nagyon megtetszett az ötlet. Azonnal füzetet és tollat ragadtak, és igyekeztek minden fontos információt lejegyezni a verebekkel kapcsolatban.
– Ki legyen a rendező? – emelte fel a tekintetét a füzetből Julcsi.
– Szerintem Ivett. Díszvendégnek pedig hívjuk meg a Mamáját – javasolta Zsófi.
A csapat egyetértett, és még hosszasan szövögették terveiket, egészen addig, amíg egy mókus ágyba nem parancsolta őket.
Lejegyezte: Kovács Dalma
A Városi potyautasok írás először a következő oldalon jelent meg: Gyermektábor.info.
