Hanna végzős tanulóként jelentkezett a PT táborába. Milyen ehhez kapcsolódó tapasztalatai vannak, és miért gondolta azt, hogy a PEOPLE TEAM-ben van a helye? Olvasd el a vele készült interjúnkat!
Szenvedélyem…
…a művészet, az utazás és a barátaim. Mindig érdeklődtem a rendezvényszervezés és a közösségi programok iránt. Négy éve az iskolám diákelnöke vagyok, illetve a művészeti önképzőkörünk vezetőjeként tevékenykedem. Kiveszem a részem a mindennemű városi és iskolai programokból, legyen szó táboroztatásról, ünnepségekről, előadásokról. Pár éve a fejembe vettem, hogy tanítói pályára szeretnék lépni, és később külföldön is kipróbálnám magam. Ebben segít a nyelvtudásom, illetve a zenés és táncos múltam. Nem felejthetjük el azt, hogy tanárgyerekként nőttem fel. A céljaimra való tekintettel szeretnék a PEOPLE TEAM-táborokból is tapasztalatot és felejthetetlen élményeket gyűjteni.
A PT egy olyan dolog, amit már régóta nagyon szerettem volna, de mégsem jutottam el a jelentkezésig soha. Az érettségi után szinte viszketek azért, hogy beszabaduljak a nyárba. Pár éve pedig már tapasztalom, hogy ennek a legjobb módja, ha valamilyen szinten kibillentem magam a komfortzónámból. Szeretném idén is hosszabbítani a „pályafutásom”, új embereket megismerni, bevetni az eddigi tapasztalataimat, és továbbra is sokat tanulni. Ezért arra jutottam, hogy most, velük, ezt.
Stresszeltél valaha a táborban? Hogyan kezelted?
Szerintem mindenki stresszel egy kicsit. Mind a táborozók, mind a táboroztatók. Legalább a turnus előtti utolsó este. Mi fog történni? Milyenek lesznek az emberek? Ízleni fog-e a kaja? Személy szerint én megtanultam mindenre felkészülni, illetve ezekből a kétségekből táplálkozni másnap, és bátorsággá alakítani.
A legfurább kajálásod vagy kajád a táborban?
Nem fura, de nem is a legínycsiklandóbb fogásom: májkrém puffasztott rizsen. Minden évben topbefutó, visszatérő elem, elengedhetetlen kellék, ami mindig a legfurább helyeken kerül elő. Legyek térdig a Balatonban, egy kenuban, a zuhany alatt vagy koromsötétben, ez mindig megbízható.
Mi volt a legdurvább táboros melód?
Egy nyári táborban egy kisfiú nem jutott el időben a mosdóba, ami lehet, nem a megszokott értelemben durva, de nehéz volt rendbe tenni őt fizikailag és mentálisan is.
Mi volt a legjobb táboros melód?
A volt iskolám táborában kistanárként segítettem egy kézművestábor lebonyolítását. Nagyon könnyű dolgom volt a diákok és tanárok közti hídként, gyorsan megszerettük egymást. A csapat nagyon fogékony volt a foglalkozásokra, és könnyű volt velük közlekedni, spontán programozni is.
Milyen személyi pozíciót javasolnál a meglévők mellé?
Így látatlanban nem érzem úgy, hogy több pozícióra lenne szükség. Minden terület le van fedve, azonban szerintem aranyos ötlet lenne valami családfához hasonló kapcsolatot bevezetni a táborozók és táboroztatók között. Esetleg ha valakiknek egy napon van a szülinapja, azokat összekötni mint „tesók” a hétre.
Mit irigyelsz a táborozóktól?
Nehéz kérdés. Talán valamilyen szinten a felelősség hiányát. Természetesen figyelemmel kell lenniük mindenre, viszont sok segítséget kapnak a táboroztatóktól, nem kell izgulniuk a nehézségek és a szervezés miatt. Idősebb fejjel egyre jobban tudom ennek is a varázsát érezni, sőt még élvezni is a folyamatos váratlan fordulatokat, de talán ez az a nagy könnyedség, amit néha irigylek.
Ezt a szót vagy kifejezést csak a PT-ben hallhattad…
Mivel nem jártam még a PT-ben, így mindig megütötte a fülemet, amikor az ismerőseim a hangárt emlegették… Még most sem értem pontosan, de már nagyon várom, hogy lássam!
Mi a legnagyobb tábori felfedezésed?
Volt egy tábor, ahol egészen az utolsó napig a férfimosdóba jártam. Valahogy nem esett le, és senki nem akart eligazítani…
Mondj egy élményt abból az időből, amikor még táborozó voltál!
Tisztán emlékszem minden dalra, játékra és mondókára, amit az első nem helyi táboromban tanultam. A legjobb érzés pedig az, amikor ezeket tanítom a gyerekeknek, most már táboroztatóként.
A Várom, hogy lássam a hangárt írás először a következő oldalon jelent meg: Napközis táborok.
