Mit csinálnál, ha elvennék a házadat, és a szüleid is elhagynának?
Nagyon sok ember az utcára kerül azért, mert nincs munkája, vagy mert kilakoltatták. Körülbelül 50 000 ember van jelenleg Magyarországon, akinek nincs fedél a feje felett. Tegnap meghívtak hozzánk a táborba két hajléktalant, egy férfit és egy nőt, hogy meséljenek magukról, az életükről, hogyan jutottak oda, ahol vannak. Megrázó volt hallani, milyen könnyen, egy szempillantás alatt veszítheted el a vagyonodat, a házadat; a családod hátat fordíthat neked. Semmibe vesznek, lenéznek, bántanak.
A hölgy élettörténete olyan, mintha egy drámát olvasnánk; de nem, ez a valóság: anyukája halála után mostohaapja, aki elviselhetetlen volt, megkérte a lánynak a kezét (tudva, hogy nemet mond, és elmegy a házból, és akkor tényleg övé lesz a vagyon). Ez be is vált, a nő elment. Próbált albérletbe költözni, de egyikbe sem fogadták be, mivel nem volt lakcímkártyája. De szerencsére megismerkedett egy fiúval, aki befogadta, és el is vette feleségül. Boldogan éltek, mígnem jött a gyerek. Azután az apa nem sokat foglalkozott se a gyerekkel, se az asszonnyal. A nő nem bánta, örült, hogy van mellette egy gyerek, és így nincs egyedül. Megjött a 2. gyerek is, és ismét csak az anya foglalkozott vele. Teltek az évek, a feleségnek lett jó munkája, fizetése. Mégsem volt boldog, sírt mindennap. A kollégái javasolták, hogy menjen pszichológushoz; megfogadta a tanácsukat. Viszont az volt a baj, hogy ez a hatóság fülébe jutott, így elvették tőle a gyerekeit, és odaadták az apjának, aki befogadta őket. Az asszony elveszítette a munkáját, a gyerekeit, a házát. Akkor aludt először utcán. Másnap elment egy hajléktalanszállóba, ahol tanácsot kért. De csak szállást tudtak neki adni, és így él a mai napig szállásról szállásra.
Megkérdeztük tőle, hogy a fiai azóta keresték-e, mire azt mondta, ismerik egymást, beszélnek is, de nem akar rájuk akaszkodni, ezért nem kér tőlük segítséget, éljék a saját életüket. Arról is meséltek, hogy mennyire semmibe veszik őket a rendőrök, az emberek. Persze van olyan is, aki segít rajtuk, adományoz nekik ruhát, ételt. A rendőrök, amikor meglátják őket, mondjuk, az utcán aludni, letámadják őket, iratokat kérnek, miközben pontosan tudják, hogy nincs nekik, majd elküldik őket. Mesélte az úr, hogy amikor egyszer hívták őket egy suliba előadást tartani, volt ott egy olyan fiú, aki megvert egyszer egy hajléktalant. Miután vége lett az előadásnak, a gyerek átgondolta ezt az egészet, később pedig szociális munkásnak állt.
Akadnak hontalanok, akik sértésnek veszik, ha valaki segíteni akar nekik, mert azt hiszik, hogy gúnyt űznek belőlük. Néhány suli a maradék uzsonnát, ebédet, reggelit a hozzá közel lévő hajléktalanoknak adja, ami szerintem nagyon hasznos és segítőkész; ezt kéne tennie minden sulinak.
Egy grafikon alapján1993 és között pontosan 7106-tal növekedett a hajléktalanok száma. 2012-ben körülbelül 1200-zal több otthontalant láttak el. Vidéken több nincstelen él, mint Budapesten.
Gudman Panna
A Szót adunk a hajléktalanoknak! írás először a következő oldalon jelent meg: kecskenewsas.hu.
