Peti régi PT-s, így táborozói emlékei is vannak a táboroztatói tapasztalatai mellett. Vele beszélgettünk. 5 kérdést szegeztünk neki. A téma pedig – természetesen – a PEOPLE TEAM.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Az egyik legemlékezetesebb tábori pillanatom az volt, amikor táborozóként a hangár előtt függőágyaztunk egyik este. Abban az évben jutott ki a magyar fociválogatott az Eb-re, és ennek örömére többen is egyszerre hintáztunk, és énekeltük Az éjjel soha nem érhet véget-et a függőágyban. A következő pillanatban már egyedül Bence haverunk ült a függőágyban, őt hintáztattuk, és hirtelen leszakadt az egész.
Mit teszel, ha kitör a zombiapokalipszis?
Miután beszereztünk minden lehetséges felszerelést, elbarikádozzuk a tábor bejáratait, és hajnalig nyomatjuk a diszkót, hiszen a környékbeli lakók vagy nem fognak tudni, vagy hiába szólnának csendháborítás miatt.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
A repülés mindig is nagy álmom volt, úgyhogy mindenképpen valamilyen madár szeretnék lenni, sas, mondjuk…
MNi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Utoljára lovagnak öltöztem a tavalyi táborban. Egy fonott kosár volt a pajzsom, a rostélyos sisakom egy piros algidás kukafedél, a kardom pedig egy szőnyegporoló volt. Kicsit nehéz volt felvenni a fejemre, de miután ráerőltettem, már nem akart lejönni. Kiválóan működött, Dáviddal még ki is próbáltam egy lovagi torna keretében.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
Mondanék egy arany középutas ötöst. Sok tényezőtől függ a furcsaságom, függ az engem körülvevő társaságtól, az időjárástól, attól, hogy melyik lábbal lépek be a bőröndömbe, és attól, hogy mennyire vagyok talpon.
A Szőnyegporoló mint kard írás először a következő oldalon jelent meg: kecskenewsas.hu.
