Janka, láttam, hogy könnyekkel teli arccal álltál a hangár bejáratánál, és nézted, ahogy a szüleid elmennek, és egy teljes hétre itt hagynak téged a PEOPLE TEAM táborában. Figyeltem, ahogy egy együttérző szempárt keresel, aki ugyanúgy büntetésnek érzi ezt az egész helyzetet, mint te. Tudom, hogy nem a táborral van a problémád, mert jártál már máskor is nyári kikapcsolódáson.
Tudom, hogy mi okozza a szomorúságodat. Sok mindent láttam én már a táborban, így bizton állíthatom, hogy a szomorúság az az érzés, ami hatalmába kerített téged. Szomorúság amiatt, hogy nem lesz olyan jó itt, mint ahogy elképzelted. Nem leszel elég jó a többieknek, és nem találsz barátokat. Azt hiszed, hogy elkerülnek és kihagynak, de nagyon tévedsz.
Ennek bizonyításaképpen elmesélek neked egy történetet…
Laura is éppen ilyen érzésekkel érkezett a táborba, mint te. A lelkét teljesen átjárta a szomorúság. Képtelen volt mosolyt csalni az arcára. A bemutatkozás alkalmával visszahúzódott, és a háttérben maradt. Aztán amikor a tánctáborosokkal elvonultak a tábor bejárására, hátul kullogott, és nem beszélt senkivel.
Amikor a csapat megállt, hogy elfogyassza az uzsonnáját, Laura csomagjában a szendvics mellett ott voltam én. Kérdő tekintettel vizsgálgatott, majd óvatosan megkérdezte, hogy vajon kié lehetek. Az egyik mellette ülő fiú megrántotta a vállát, és ennyit mondott: „Ő Nyunyóka. Akinek szüksége van rá, annál megjelenik.” Többet nem foglalkozott a dologgal, csak majszolta tovább a sonkás zsemlét.
Laura újra megvizsgált, majd észrevett egy kis papírt a lábamra tapasztva. Kibontotta a levelet, és ahogy elolvasta, irtó nagy kacagásban tört ki. Nem is foglalkozott azzal, hogy mit szólnak a körülötte lévők, egyszerűen csak nevetett. A többiek viszont nem hagyták szó nélkül, és közelebb jöttek. Próbálták megkérdezni, hogy mi olyan vicces, de Laura képtelen volt elmondani. Az egyik leleményes kislány észrevett engem és mellettem a papírt. Felkapta, ő is elolvasta, és ugyanúgy röhögni kezdett. Majd a papír szépen körbejárt, és már az egész tánctáboros csapat a földön fetrengve nevetett. Néhányan a könnyeiket törölgették örömükben.
Aztán az egyik fiú gondolt egyet, és telefonján egy jó kis pörgős zenét indított. Erre a többiek is mozgásba lendültek, és mindenki táncolni kezdett a zenére. Egy lány elkapta Laura kezét is, és berángatta a tánctérre.
Hogy mit akarok ezzel mesélni neked? Hagyd, hogy sodorjanak az események! Hidd el, a PEOPLE TEAM táborának szervezői olyan programokat raktak össze, amikben biztosan nem maradsz egyedül. Bízz magadban és a csapatban! Itt biztos, hogy mindenki barátra lel. Addig pedig ölelj meg engem, mert én itt vagyok veled, amíg világ a világ.
Ugye te is azon gondolkozol, hogy mi volt a papíron?
Kovács Dalma
A Szomorúság – Nyunyóka-sztori írás először a következő oldalon jelent meg: Gyermektábor.info.
