V. élményei: A szállás a táborban pöpecebb volt, mint amire számítottam. A szoba teljesen rendben volt. Az pedig, ami nem működött, vagy nem volt egészen rendben, egy táborban simán belefér, vagy olyan is volt, hogy attól nem működött, hogy mi tettük tönkre. Mondjuk, ez is hozzátartozik a táborozáshoz, csak néha ciki. Az első nap volt egy kis gond a WC-vel, de hamar megjavították. Nem lett belőle nagy ügy. Néha hajnalban felébredtem, hogy valakik kiabálnak az ablak alatt. Aztán a második nap kiderült, hogy csak a kisebb gyerekek szerveztek járőröket a csapatokból. Valami erdei szörnyet kerestek állandóan. Ezt inkább viccesnek fogtam fel, mert ez is a tábori élet része.
A tábor környezete szép, az épületek is igényesek. Az étkező kicsit szűkösnek tűnt, pedig a Hangár óriási, de végül elfértünk. Talán csak másképp viselkedünk, amikor rengetegen vagyunk egyszerre… A reggeli péksütik finomak, bár egy idő után hiányzott valami egészségesebb. Aztán a turnus közepén mondta valaki, hogy reggel is bármit lehet kérni, csak szólni kell. Az ebéd kifejezetten jó volt, sokkal jobb, mint az iskolai menza. A hamburger lett a kedvencem. Óriási húspogácsa!
A táborban azt vettem észre magamon, hogy sokkal bátrabban mozgok idegenek között. Már nem félek az új emberektől. Önállóbb lettem, még ha pár nap után hiányzott is a családom. Én nem angolra jelentkeztem, hanem drónra, de a külföldiekkel állandóan angolul kellett beszélni. Ez állati vicces volt, és csak az elején furcsa. Az angol beszédem rengeteget fejlődött, amit később biztosan hasznosítani fogok.
Ez volt eddig a legjobb tábor, amiben jártam. A vicces programok nagyon feldobták a hangulatot. Akkor volt a pörgés, hogy ne úgy éreztük, össze essünk a fáradtságtól. De jó értelemben. Soha nem felejtem el a csendsarkot a Szolgáltatóházban.
Lejegyezte: Kemenczei Mona
A Óriási húspogácsa írás először a következő oldalon jelent meg: Legjobbtabor.hu.
