A kedvenc közhelyem az, hogy üres pohárból nem lehet tölteni: vagyis aki nincs békében magával, annak jobban nehezére esik támaszt nyújtani másoknak. Nagyon sokan vagytok/vagyunk, akik hadilábon állnak saját magukkal, és legszívesebben a földhöz vágnák a tükröt reggelente. Vagy önmagukat.
Az önbizalomhiány nem hiszti, amire legyinteni kell, hogy „á, biztosan csak sajnáltatja magát”, hanem valós probléma, mondhatni, népbetegség, aminek összetettebb okai vannak, de talán elmondhatjuk, hogy megint az a csúnya médiamanipuláció tehet a jelenség nagy részéről… „Ha hagyományos samponnal mosol hajat, nem kellesz majd álmaid pasijának!” „Vedd meg a ránctalanító krémet, mert anélkül csúnya és öreg vagy, és már megint vissza fognak utasítani!” És a sor így folytatódik… Hogy mi van?! Ha elolvassuk ezeket a mondatokat, nagyon irreálisan és bután hangzanak, a valóságban mégis majdnem mindenki bekajálja őket. A vonzalom talán a samponod minőségétől függ? És az öregedés egy természetellenes folyamat, amit meg kell állítani, mert „csúnya”? Na ugye, hogy nem!
Úgy vettem észre, a legnagyobb probléma ezzel a témával kapcsolatban a média által közvetített téveszme, hogy lehetünk tökéletesek, azonban ezért minimum vért kell izzadni, és úgy is csak a legjobbaknak fog sikerülni. De ezen nincs mit ragozni, tökéletesség nem létezik, vagy legalábbis ezt a szót biztosan nem emberekre találták ki. Talán tökéletesek nem lehetünk, de bármikor lehetünk értékes vagy vonzó emberek, ha energiát fektetünk bele, és mindig igyekszünk jobbá válni.
Mit tehetünk, ha nap mint nap elégedetlenkedünk a tükör előtt? Most mondhatnám, hogy nem érdemes, mert minden ember úgy fantasztikus, ahogy van, és csodálatos, és… De nem. Mondjuk, a legjobb barát, aki megpróbálja lenyúlni azt, aki tetszik neked, az nem egy fantasztikus jellemre vall. Például. De nem lenyűgöző az sem, aki egyedül abban leli örömét, hogy másokon élcelődik (habár ezt elég sokszor pont az önbizalomhiány váltja ki), és még sorolhatnám a példákat. A tény az, hogy az ember folyamatosan változik, tudatosan és tudat alatt is, és mindig törekednünk kell arra, hogy jobb emberek legyünk, és jobban érezzük magunkat a bőrünkben.
De mit tegyél, ha mégis gyűlölsz tükörbe nézni?
1. Nem mintha szándékosan rosszat akarnék neked, de már csak azért is nézd meg magad gyakran a tükörben! Ne félj a saját arcod látványától akkor sem, amikor épp nem vagy a legjobb formádban. Hiszen az is te vagy. Az ember hajlamos felnagyítani a hibáit; ha valaki rád néz, nem éppen azt fogja először meglátni, hogy már megint mennyire rondán túlszedted a szemöldököd. Meg másodszorra sem.
2. Te ott, igen, te, látom, már megint a másik embert nézed összeszűkített szemekkel, akin valahogy sokkal jobban áll az a farmer, ami rajtad – szerinted – vállalhatatlanul néz ki. És ezt most fejezd be! Ne hasonlítsd másokhoz magad, hanem arra koncentrálj, ami előnyös rajtad! De igen, van olyan!
3. Ne másoktól várd a megerősítést! Senkire nem tartozik az, hogy elégedetlen vagy saját magaddal – ezt legfeljebb a barátaidnak említsd meg. A kisugárzás nagyon sokat számít, és ebbe az is beletartozik, hogy nem azzal igyekszel feltűnni, hogy „olyan ronda vagyok, valaki vigasztaljon meg, plíííz”. Hanem, mondjuk, a pozitivitásoddal, hm?
4. Hidd el végre: a külsőségek nem állnak minden egyéb tulajdonság felett. Kivéve, ha szupermodell akarsz lenni. De tudod, mit? Még akkor sem mindig.
5. Egyébként meg tudományos kutatások bizonyítják, hogy az ember önbizalma tinikorban (és azután is) folyamatosan növekszik! Szóval aggodalomra semmi ok.
Konda Niki
A Önbizalomhiány, avagy hogyan fogadjuk el magunkat írás először a következő oldalon jelent meg: kecskenewsas.hu.
