Vízi csata és nyomozás egy napon? Wooow!
A szerda délutáni program vízi csata volt a meleg időjárás miatt. Kivonultunk páran a kosárpályára, és kezdődhetett is a megfagyás. A víz eszméletlen hűvös volt, és minden leöntésnél kirázott a hideg, de a végére már hozzászoktunk. Engem még a vizeshordóba is beledobtak, aztán persze még slaggal is öntöztek. Tiszta húsvétfeeling. Kergetőztünk, rohangáltunk, és abba se akartuk hagyni. Amikor aztán sajnos véget ért, mindenki ment a kúthoz, hogy ott folytassuk tovább, majd amikor már ezt is megtiltották, a vizes ruhával csapkodtuk a másikat. Ilyen amúgy mindennap kéne. Minden évben a pályán lévő csata a kedvencem. Kicsit felfrissít. Aki nem volt ott, az bánhatja!
Az esti programunk nyomozás volt. A sztori pedig az, hogy a legöregebb mutánst megölték, és nekünk, táborozóknak kellett kiderítenünk, ki volt a tettes. Járkáltunk mindenkihez, minden mókustól kérdeztünk, és a válaszaikból ki kellett találni a megfejtést. Mindenki egy apró részletet tett hozzá, szóval ha jó kérdést tettél fel, sőt még meg is jegyezted, hogy ki mit válaszolt rá, akkor igazából nyert ügyed volt. Minden mutáns a másikra próbálta fogni a történteket, amivel gyanúba keverték magukat is, így kicsit összezavartak mindenkit. (Bár lehet, még ők se tudták, hogy ki volt a gyilkos.) A legvégén pedig minden csapat leadta a voksát egy szörnyre. Komplikált volt az egész, teljes odaadást igényelt, és ezt sokan megelégelték. Én képtelen voltam kitalálni, ki volt, de kiderült, hogy Totya, aki az elhunytnak dolgozott takarítóként.
Kratancsik Gitta
A Mutánsok nyomában írás először a következő oldalon jelent meg: kecskenewsas.hu.
