Ismered azt az érzést, amikor valami rossz dolog történik, és azonnal görcsbe rándul a gyomrod az idegességtől? Ráadásul nem te vagy az, aki bajt csinált, semmi közöd az egészhez. De akkor miért leszel ideges? Azért, mert tudod, hogy mindenki rád fog gyanakodni, téged vesznek elő először.
Nálunk családi hagyomány, hogy mindig mindennek én vagyok az oka, immár 11 éve. Azért nem régebben, mert akkor még nem éltem. Már rögtön a születésem után megkezdtem a bajkeverést. Bármilyen családi eseményre készült a família, velem biztos történt valami, ami elnapoltatta vagy jobb esetben elrontotta azt. Gyengécske csecsemő voltam, ezért a széltől is óvtak. Talán emiatt, vagy ki tudja, miért, de gyakran kaptam el különféle nyavalyákat. És természetesen hirtelen tört rám a kór. Egyik pillanatban még vigyorgó, eleven csöppség, pár perc múlva meg tűzforró, lázas beteg. Természetesen a legrosszabbkor, amikor utazásra vagy ünnepre készült a család. Az egyik legemlékezetesebb és számomra legszégyenletesebb eset az volt, amikor a teljes rokonság előtt lehánytam a nagynénémet. Igaz, még csak kétéves voltam, és nem tehettem róla, hogy teleetettek habos-krémes tortával, majd a nénikém az ölében lovagoltatott, és kirázta belőlem a sütit.
A helyzet nem javult akkor sem, amikor óvodás lettem, mert ott is belekeveredtem mindenféle galibákba. Otthon pedig átalakítottam a lakást. Rajzoltam a frissen festett falra, és előfordult, hogy véletlenül összefirkáltam a világos színű kanapénkat. De melyik gyerek nem követ el néha hasonlókat? Előfordult, hogy segítő szándékkal át akartam ültetni anyukám egyik kedvenc virágát. Túl nehéz volt, ezért ügyetlenségemben elejtettem, ráadásul a szőnyegre. Anya nemcsak azért kapott idegbajt, mert a sáros föld összekente a szőnyeget, hanem sajnos a virág is eléggé összetört, hamarosan el is pusztult.
Elismerem, hogy nem vagyok egy könnyű eset. Pedig, higgyétek el, nagyon próbálok jól viselkedni! Csak nem mindig sikerül. Néha minden összeesküszik ellenem. A múltkor nagyiéknál labdáztunk a szomszéd sráccal a kertben, és véletlenül betörtük az ablakot. Akkor is én voltam a hibás, mert az én kezemből repült oda a labda. Az nagyon rosszulesik, hogy akkor is engem okolnak, ha a macska csinál valami kárt. A múlt héten Cirmi leverte az asztalról a vázát, ami darabokra tört. Persze hogy engem vettek elő azonnal. Pedig én otthon se voltam, amikor ez történt. Annyira megbántottak, hogy elbőgtem magam. Anya akkor hitte el, hogy én tényleg ártatlan vagyok.
Most különösen vigyázok, hogy ne kerüljek bajba, mert a szüleim végre megígérték, hogy ha nyárig nem csinálok semmi rosszat, akkor mehetek a PEOPLE TEAM-táborba. Ákos, az osztálytársam már tavaly ott volt, és nagyon tetszett neki a gamertábor. Olyan jókat mesélt, hogy én is kedvet kaptam. Most a fotóstáborba jelentkezett, együtt lehetnénk. Fényképezésben én is jó vagyok. Igaz, bejárós lennék, de nagyon szeretném. Mindent megteszek, hogy elengedjenek.
Lejegyezte: Laczkó Zsuzsa
A Mindennek én vagyok az oka írás először a következő oldalon jelent meg: Napközis táborok.
