Bár közben eltelt egy óra, a többiek még mindig annál az asztalnál ültek, ahol hagytam őket. Bemutattam a legjobb barátnőmet Enikőnek és az ikreknek, majd Lilla Laci felé fordulva neki is köszönt, és megkérdezte, hogy megvan-e még a lova.
– Ti abban a városban mindannyian ismeritek egymást? – kérdezte Gréta csodálkozva.
– Lilla az osztálytársam, és mivel Laci is az volt elsőben, meg Lilla is… – nem fejeztem be a gondolatmenetet, mert annyira se nem bonyolult, se nem különös szerintem.
Lillának megmutattam, hogy hol tud magának ennivalót vásárolni. A vacsoráról lecsúszott, de igazából csak egy jégkrémet akart. A különbözőségeink dacára azért van, amiben hasonlítunk egymásra. Vettünk egy-egy óriási jégkrémet – én mellé egy zacskó ropit is –, és visszaültünk a többiek mellé. Akik pont arról beszélgettek, hogy mi lesz a ma esti program. Majdnem mindenki a mozizásra szavazott, bár ez a vérszívók miatt bizonyos előkészületeket kívánt. Laci volt az, aki megígérte a barátainak, hogy részt vesz velük az esti focin.
– Jó lenne pár drukker – mosolygott rám, én meg elolvadtam a pillantásától.
– Rám számíthatsz – biztosítottam –, a többieket meg majd meggyőzöm.
A lányokkal felmentünk a szobánkba szúnyogriasztóért, és megállapítottuk, hogy holnap muszáj lesz elmennünk vásárolni, mert az ikrek kencéje vészesen fogyott, mivel mindannyian azt használtuk.
A filmről kiderült, hogy már mindannyian láttuk, így elindultunk Lillával, hogy mindent megmutassunk neki a tábor területén. A lányok egymás szavába vágva meséltek neki kismókusokról, koreográfiáról és a programokról, én meg örültem neki, hogy ennyire gyorsan befogadták. Bár igaz, ami igaz, soha nem ő volt a nehéz eset kettőnk közül. A pingpongasztaloknál a dunaújvárosi lányokkal is összefutottunk. Jázminnal Lilla már találkozott a szoba birtokbavételénél, most a többiekkel is megismerkedhetett. Még volt egy kis időnk az esti foci kezdetéig, így Lilla és Gitta beálltak egy körre, mi meg letelepedtünk egy közeli padra.
– Megnyugodtál? – kérdezte váratlanul Enikő, én pedig elcsodálkoztam. Ennyire nyilvánvaló az egész?
– Tegnap egész éjjel azt hallgattam, ahogy forgolódsz – tette érthetőbbé a kijelentését.
Erre nem is gondoltam. Közös szoba, közös álmatlanság.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Lilla és a többiek – Emma naplója, 49. rész írás először a következő oldalon jelent meg: ppz.hu.
