A PEOPLE TEAM nyári táborturnusaiban nemcsak általános orvosi szolgáltatás elérhető, de már mentális segítséget is nyújtanak. A lélekmentorok közül a pszichológushallgató Zsófival készítettünk interjút.
Mutatkozz be, kérlek!
Papp Zsófi vagyok, 23 éves, elsőéves mesterszakos pszichológushallgató gyermekpszichológia specializáción. Kis koromtól kezdve biztos vagyok abban, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, szeretnék másokon segíteni, ezért választottam hivatásomnak a pszichológiát. Mindig is a gyerekek társaságában éreztem magam a legjobban, lenyűgöz a gondolatviláguk és a végtelen fantáziájuk. Személyiségemet illetően nyitottnak és kommunikatívnak tartom magamat. Erősségeim közé tartozik a figyelmesség és a másokhoz való empatikus odafordulás. Szeretek együtt dolgozni másokkal, jól együtt tudok működni egy közösség tagjaként, könnyen tudok kapcsolatot teremteni. Mások legtöbbször a pozitív kisugárzásomat és a lelkesedésemet emelik ki, törekszem is a pozitív szemléletre az élet minden területén, és igyekszem a körülöttem lévőket is erre biztatni.
Honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni?
Rudolf Nóri hívására érkeztem, a lélekmentorok pszichológuscsapatát fogom erősíteni. Erzsébet-táborban már dolgoztam az elmúlt két nyáron (idén is így teszek), de a PEOPLE TEAM-ben ez az első szezonom.
Mire számítasz, minek örülsz már előre?
Kíváncsian várom, hogy milyen lesz. Animátorként már többször táboroztattam, de nagyon örülök annak, hogy most egy szakmaközeli pozícióból is részt vehetek a PT táborában.
Milyen értéket jelölnél be egy 1-től 10-ig terjedő skálán: mennyire vagy furcsa a táborban?
4-es értéket jelölnék, mert szerintem mindenkinek vannak mások által furcsának tartott tulajdonságai, de alapvetően közösségi embernek tartom magamat, aki könnyen tud alkalmazkodni és kapcsolatokat teremteni.
Nem feltétlenül táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Erzsébet-táborban dolgoztam a nyár elején, és ott egy állatmentő kaland nevű foglalkozást kellett tartanom kooperációs ernyő segítségével. Zsiráfjelmezt viseltem, és a gyerekeknek a többi állatot kellett megmenteniük, akiket különböző szigeteken tartanak fogságban. Különféle feladatot kellett elvégezniük az ernyővel, és ha teljesítették, akkor jutalmul szabadon engedtek 1-1 plüssállatot.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Delfin szeretnék lenni, mert ők nagyon intelligens és barátságos állatok, akik egyébként különböző frekvenciájú hangokkal úgy kommunikálnak egymással, mintha ők is beszélnének. És szívesen úszkálnék úgy szabadon, mint ők.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis?
Először szereznék valahonnan fegyverként alkalmas eszközöket (pl. ásót, vasvillát), illetve autókra is szükség lenne. Tekintve, hogy tömegként nincs esély a túlélésre, szekciónként oszlatnám fel a csapatot, és autóval menekülnénk jól zárható helyekre. A zombik ugyanis nem tudnak mászni, de a szagokat, hangokat nagyon jól érzékelik. Ha feloszlunk, több embernek van esélye a túlélésre.
Melyik a kedvenc kérdésed?
Igazából nincs egy ilyen kedvenc kérdésem, ami talán jellemző rám, hogy szeretem az embereket a testvéreikről kérdezni. Hogy van-e, és ha igen, akkor mennyi, idősebb vagy fiatalabb, milyen a kapcsolatuk. Az emberek szívesen mesélnek a testvéreikről, és jól meg lehet ismerni ezáltal a másikat.
Ez a kérdés a tábori konfliktuskezelésről szól… Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel?
Aki nem kedvel, talán az intenzív, felpörgött érzelmi állapotaimat nem tudja tolerálni. Azt mondaná rólam, hogy túlságosan hamar felkapom a vizet, és rögtön elviszem érzelmek, indulatok irányába a konfliktust, ahelyett, hogy tisztán érvekkel, érzelmektől mentesen megpróbálnánk rendezni a konfliktust. Pár perc után azonban általában sikerül félretennem az érzelmeket, és igyekszem a lehető legnagyobb mértékben megbeszélni a dolgot, hogy mindketten értsük egymást.
Ossz meg egy számodra különleges tábori történetet!
Erzsébet-táboros élmény, ami nem feltétlenül különleges mindenkinek, de nekem az volt, hogy egyik nyáron néptáncot oktattam délutánonként, hétvégén pedig tartottam egy táncházat. Ezen a héten pont határon túli gyerekek táboroztak, és már a délutáni foglalkozáson éreztem, hogy sokkal jobban táncolnak, mint én. Ezért a hétvégi táncházban megkértem őket, hogy 1-1 táncot most ők vezessenek le. Fantasztikus élmény volt látni, hogy milyen zseniálisan, ízig-vérig táncolnak, és hogy mennyire élvezik. Nagyon inspirálóak voltak számomra.
A Lenyűgöz a gyerekek gondolatvilága – interjú a PT egyik lélekmentorával írás először a következő oldalon jelent meg: Napközis táborok.
