Zente szomorúan üldögélt az ágya szélén, és a kezét morzsolgatta. Hunor, a szobatársa lépett be, és odaült mellé:
– Mi a gond, pajti?
– Semmi – próbálta lerázni magáról barátját Zente.
– Ne már! Látom, hogy valami van. Gyere, mert mindjárt kezdődik az ízeltlábúak vizsgálata! – pattant fel az ágy széléről Hunor.
– Nem érzem jól magam – jelentette ki Zente.
– Mi bajod van?
– Rosszul vagyok. Inkább itt maradok.
– Ahogy gondolod – adta fel a küzdelmet Hunor, majd az órájára pillantva elszaladt.
Délutánra hatalmas felfordulás kerekedett a táborban. Mindenki sikítozott, gyerekek és felnőttek összevissza rohangáltak, miközben azt kiabálták, hogy hívják ide P. T. Holmest, a tábor legjobb nyomozóját.
A nagy kiabálásra Zente is előbújt a szobájából. Próbálta megtudni, hogy mi történt. Végül összefutott Hunorral.
– Az összes pók eltűnt. Valaki felnyitotta a ketreceket, és mind elvesztek.
Zente annyira megrémült, hogy mozdulni sem tudott. Közben odaért Holmes is, és Anna, a zoológus, aki a pókokat és a többi ízeltlábút hozta.
– Ne aggódjatok! Mindjárt felgöngyölítjük az ügyet – jelentette ki magabiztosan Holmes.
– Itt van Zente, ő a legjobb kis tudósom – mutatott a még mindig rémült fiúra Anna.
– Szervusz! Segítségemre lennél az ügy megoldásában? – érdeklődött a jegyzetfüzetét elővéve Holmes.
– Nem hiszem, hogy alkalmas vagyok rá – jegyezte meg Zente.
– Benned van minden reményem. Nyomozni tudok, de a pókokhoz nem értek – magyarázta a nyomozó, miközben nyalókát bontott.
– Hogyan tudnék segíteni? – adta be a derekát Zente.
– Kérem, hogy a többiek menjenek, és nyugtassanak meg mindenkit. Tereljék be a táborlakókat az ebédlőbe. Zente és én pedig munkához látunk – adta ki a feladatot Holmes.
A nyomozás során Zente egyre felszabadultabbá vált. Holmes folyamatosan információkat kért tőle a pókokkal kapcsolatban. A fiú mint egy lexikon válaszolt a kérdésekre. Amikor megpillantották az első pókot, Zente megtorpant.
Holmes felpillantott kalapja alól. Soha azelőtt senki nem látta az arcát. Most azonban Zente félelmet látott a nyomozó tekintetében. Összeszedte a bátorságát, és megmutatta Holmesnak, hogyan is kell begyűjteni a pókot.
Vacsoraidőre végeztek az összes kis nyolclábú szökevény begyűjtésével. Zente büszkén mesélte a táborlakóknak, hogy miként sikerült legyőznie a félelmét a pókokkal szemben. Azt természetesen nem árulta el, hogy hogy néz ki a nyomozó, hiszen életében először hatalmas titkot bíztak rá, és ezt megbecsülte.
Szerette volna még megköszönni a nyomozónak a segítségét, de Holmes addigra már eltűnt.
Kovács Dalma
A Jaj, ne! Pókok! írás először a következő oldalon jelent meg: legjobbtáborok.hu.
