Mindenki utálja azt, aki késik? Igen, én sem szeretem. De a tanárok igen! Ezért megkértek, hogy írjam meg ezt a cikket. Úgyhogy megteszem.
Elsősorban ismertessük a tényeket: ma reggel a tanárok reggeli tornáztatni akarták Somáékat (csak a felfrissülés végett, egy kis táncolásról lett volna szó – a szerk.), mert nem jöttek meg időben. Mint utólag kiderült, engedéllyel voltak távol, ezért itt nem is a diákokat kell büntetni, mondjuk, a tanároknak ítélek egy bögre kávét, hogy felébredjenek.
Gyerekek–tanárok: 1–0
Sokan nem alszanak este, mert felpörögtek, és kimennek a folyosóra szórakozni, vagy átmennek egy másik szobába, pedig ezt a kijárkálást a felére lehetne csökkenteni, ha nem lenne megtiltva. Elég lenne annyit mondani, hogy nyugodtan menjenek ki, csak kicsit csendesebben. Így belegondolnak a gyerekek: mit is lehet kint csinálni a folyosón? Semmit. Csak egy kis fordított pszichológia. Így az állás:
Gyerekek–tanárok: 2–0
Na jó, nem… Igazából én az előzőt gondolom igaznak, de a mellettem ülők mást gondolnak. Íme az ő véleményük: nem jó, ha kimennek a folyosóra, mert hangoskodnak, és a többi embert nem hagyják aludni, és átmennek másokhoz, ahol hangoskodnak, nem alusszák ki magukat, és másnap nem tudnak az órákon koncentrálni. Mivel ennek talán több értelme van, ezért az állás a következő:
Gyerekek–tanárok: 1–1
A Hogyan büntessünk? írás először a következő oldalon jelent meg: kecskenewsas.hu.
