De nem maradtunk úgy sokáig, mert még nagyon sok mindent tartogatott az az este. Hiszen nem csak táncosok voltunk, hanem azonkívül tizenhat különféle tématáborban tartottak foglalkozásokat, és ezek közül majdnem mindbe be is pillanthattunk. A fotókiállításra – érthető okokból – mindenképp kíváncsi voltam, de nagyon izgalmasnak ígérkezett a színjátszósok előadása is. A kuktákhoz Laci akart menni, állítólag tavaly isteni citromtortát csináltak. A kézműveseket Laci húga, Rebeka miatt nem hagyhattuk ki, a filmesek áldokumentum filmje pedig Lilla listáján szerepelt előkelő helyen.
Elindultunk a fotókiállítás irányába, mert a filmvetítésig és a színdarabig még volt egy kis időnk. Enikő és Lilla velünk tartottak. Utóbbi mellé csapódott Beni, és amennyire hallottam, folytatta a pár napja megkezdett beszélgetésüket. Az ikrek az előadás után azonnal felszívódtak újdonsült férjecskéikkel. Hiába, mézeshetek. Szóval öten indultunk a kiállítást megnézni. Laci menet közben elmondta, hogy a fő irány a portrékészítés volt ebben az évben, de amellett tanultak még egy csomó más dolgot is természet- és épületfotózásról. Eddig nem sokszor beszélt hosszabban a fényképezésről, és izgalmas volt hallgatni, főleg azért, mert minden szaván hallatszott a lelkesedés. Beni is csatlakozott hozzá, így mire a megadott helyszínre érkeztünk, már elég sok mindent tudtunk nemcsak az aktuális kiállításról, hanem úgy általában a fotózásról is.
Azt viszont nem tudtam, hogy Laci engem választ témának, és azt sem vettem észre, hogy ennyi képet készített rólam. Ha nem ismerném, akkor egy kicsit ijesztő is lehetne a dolog, mint valami leskelődős, követős thrillerben, de így csak édes. Meglepő volt viszontlátnom magam, főleg úgy, hogy nem számítottam rá. És még meglepőbb volt más szemével látnom magam, főleg azért, mert tetszett, amit láttam. Ez pedig egyáltalán nem jellemző. Nem vagyok szelfizős, tükör előtt pózolós típus, így nem is tudom, hogy milyen arcot vágjak, ha villan a vaku. Valószínű, hogy ezért utálok minden képet, ami rólam készült. Eddig. Mert ezek megleptek. Azt hiszem, az az Emma szerepelt rajtuk, akit igazán meg tudnék szeretni.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Fotókiállítás – Emma naplója, 78. rész írás először a következő oldalon jelent meg: ppz.hu.
