Nagy balhé van készülőben itthon, ugyanis közeledik a PEOPLE TEAM-tábor jelentkezési határideje. Ez még nem lenne ok a családi veszekedésre, de most én is menni akarok a bátyámmal. Ő már kétszer volt, engem meg még most sem akarnak engedni anyáék, de ezúttal nem hagyom magam. Harcolni fogok!
A tesóm már nyolcadikos, én meg csak negyedikes. „Te még kicsi vagy, nem neked való! Majd pár év múlva, amikor nagyobb leszel. Nem vagy elég önálló, a bátyádhoz meg nem rohangálhatsz mindig, ha segítségre lesz szükséged” – hallom állandóan, amikor felhozom a témát. Mindig ez a szöveg megy, már nagyon unom. Elegem van belőle, hogy én vagyok a kicsi, önállótlan, ügyetlen, akiről gondoskodni kell.
Egyébként meg ez az egész nem is igaz. Sokkal érettebb vagyok az osztálytársaimnál. Amikor kirándulni megyünk a sulival, Kata néni mindenféle feladatokat rám szokott bízni. Azt mondja, hogy én vagyok a jobbkeze, a legnagyobb segítsége. Anyáék mégsem bíznak bennem. Ők a tesómhoz hasonlítgatnak, aki négy évvel idősebb. Ez nem igazságos.
Az a baj, hogy Adrián, a bátyám sem igazán állt ki eddig mellettem. Ő is a szüleimnek adott igazat, hogy várjunk még a táboroztatásommal. Mire várjunk? Arra, hogy ő majd mókusként jön vissza a táborba? Mert abban biztos vagyok, hogy minden nyáron menni akar. Mind a kétszer annyira jól érezte magát, mintha kicserélték volna, teljesen megváltozott utána. Előtte alig beszélt itthon, behúzódott a szobájába, és elő sem bújt onnan. Azt se tudtuk, mit csinál, mert nem lehetett váratlanul betoppanni hozzá. Amikor a táborból hazajött, be nem állt a szája, csak mesélte a jobbnál jobb élményeit. Tavaly a tudóstáborral arborétumba meg méhészetbe mentek, de csillagokat is vizsgáltak éjszaka, tök jó lehetett.
Én is kedvet kaptam, mert érdekel, hogy működik a világ. Adrián rögtön bepánikolt, hogy majd neki kell vigyázni rám, vagy esetleg leégetem. Sikeresen lebeszélte a szüleinket, hogy nekem az még nem való. Apa talán már elengedne idén nyáron, és a tesóm is mondja, hogy vannak nálam fiatalabb táborozók is. Az már haladás, ha a tématáborokon vitázunk, mert akkor mehetnék. Engem sok minden érdekel, azt se bánom, ha máshova megyek, mint a tesóm. Nézegetem a listát, a robotika- vagy a dróntábor is király lenne, de először inkább a játéktábort próbálnám ki szívesen. Imádok kártyázni, társasozni, de bármilyen játék jöhet. Mindegy, melyikbe, csak mehessek én is a PT-be!
Én is szeretnék szórakozni, nagyokat nevetni a többiekkel, új barátokat szerezni, sportolni meg strandra menni, mindent, amiről a tesóm mesélni szokott. Még Animal Cannibals-koncert is volt nekik. Arra vagyok a legirigyebb.
Most nyáron én is táborozni akarok! És tuti, hogy nem hagyom magam, azért is ott leszek!
Lejegyezte: Laczkó Zsuzsa
A Én is táborozni akarok! írás először a következő oldalon jelent meg: Napközis táborok.
