Minden napunk egy élmény itt, és ez még egy lájtosabb…
Csók István elhozta nekünk két kígyóját. Az egyik Kockás, akit én is meg mertem fogni, mert annyira cuki volt, és szelíd is. Amióta táborozó vagyok, háromszor találkoztam velük, és már kezdek hozzászokni. Két éve poénból a nyakamba vettem az egyiket, erről kép is készült. Ezen úgy nézek ki, mint akinek nem kell sok, hogy sokkot kapjon, éppen ezért ezt inkább meg sem mertem kísérelni idén. Visszafogottabb voltam, mert csak odamentem, és megsimiztem. Tavaly még nagy ívben elkerültem azt az asztalt, ahol ők voltak, úgyhogy ez haladás a részemről. Megkérdeztük a gazdáját, hogyan érte el, hogy ilyen szelídek lettek. Kiderült, hogy ezek a kígyók azóta vele vannak, amióta megszülettek. Nevelgette őket, és még „puszit” is adnak neki. Csak döglött állatokkal eteti őket, így nem kell használniuk a reflexeiket, amitől minden állat nyugodtabb. Kiderült az is, nem mendemonda, hogy az óriáskígyóknak van lábuk.
A nőstényeknek annyira pici, hogy szinte nem is lehet látni, mindössze 1 milliméteres, míg egy hímé már lehet 1-2 centi is. Azt is megtudtuk, hogy párzásnál a hímek a nőstény oldalát kapargatják vele, így jeleznek: készen állnak az aktusra.
Kratancsik Gitta
A Egy nap a PT-ben írás először a következő oldalon jelent meg: kecskenewsas.hu.
