Hanna vagyok, már jó pár nyaramat a PT-táborban töltöttem, és láttam, hogy a mókusok milyen jól érzik magukat, milyen jó volt a hangulat, és én is mindig részt szerettem volna venni ebben. Főleg Budapesten és Debrecenben vagyok megtalálható az egyetem miatt. A tudósrészlegen szeretek tevékenykedni, mert a téma elég közel áll hozzám (biológiából érettségiztem, végig kémiafaktos voltam, és most is ehhez kapcsolódó témákat bújok). Örülök, hogy újra része lehettem az egész nyári PT-élménynek. Szeptemberben pedig visszamegyek az egyetemre tanulni.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Pár ember eddig azt mondta rólam, hogy sok vagyok. Ezt a múltban úgy tudtam megoldani, hogy ha más embert a kettőnk között lévő konfliktus nem érintett, akkor elkerültem az illetőt, viszont ha egy baráti körbe tartozunk, illetve munka stb. miatt nem lehetett ezt megoldani, privátban félrehívtam, és megpróbáltuk megbeszélni, hogy ne legyen belőle félreértés.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Valószínűleg az infóteremnél bújnék el, mert az lenne egy jó búvó/védett hely. De amint felszerelkeznék fegyverrel, kajával, kimennék harcolni, ha jönne velem valaki.
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Legutóbbi halloweenkor elmentem egy buliba, és a baráti köröm utolsó pillanatban kitalálta, hogy öltözzünk be. Sajnos a Tescóban már csak egy darab cicafül maradt.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
10 – eddig az összes szobatársam véleménye az volt, hogy fura vagyok, de szeretnek. Én csak arra tudok gondolni, hogy nem szeretem a csendet, így mindig bedobok valamit.
A Az infóteremben elbújni a zombik elől írás először a következő oldalon jelent meg: napkozisgyerektabor.hu.
