Reggeli után elindultunk a lányokkal a táncórára. Lillát már reggeli közben beavattuk a részletekbe, és néhány videót is mutattunk neki arról, hogy mire számíthat. Egy pillanatra eltűnődtem azon, hogy én mennyire nehezen venném ezt a helyzetet, ő pedig mennyire laza még most is. Pedig utólag belecsöppenni valamibe, ami már vagy ezer éve készül, elég nehéz lehet. Mert egyébként nagyon fura belegondolni abba, hogy ez még csak az ötödik nap, amit a táborban töltök. Annyi minden történt az elmúlt időszak alatt, hogy úgy érzem, mintha hónapok óta itt élnék. Tudom, hogy mi hol van, mit hol lehet, mit hol kell. Szóval már nagyon otthonosan mozgok. Eddig jutottam a gondolatmenetben, mikor odaértünk a próbára, ahol már mindenki minket várt. Gyorsan bemutattam Lillát, ő pedig beszélgetni kezdett a tánctanárokkal. Csak fél füllel figyeltem, mert közben felbukkantak a fotósok, és mellettünk elhaladva a fák irányába indultak. Összemosolyogtunk Lacival, és én intettem is egy rövidet. Hirtelen kilépett a többiek közül, és a kameráját maga előtt tartva egyenesen felém indult. Én is arrébb léptem párat, még úgysem kezdődött a próba. Kíváncsian vártam rá, hogy miért kanyarodott felém.
– Tegnapelőtt este óta szeretnék valamit mondani – állt meg előttem. Felvontam a szemöldökömet, jelezve, hogy hallgatom. Laci lehajolt, és villámgyors puszit nyomott a számra. Elképedve néztem utána, mert azonnal meg is fordult, és visszaindult a többiek irányába.
– De nem is mondtál semmit – kapcsoltam kis fáziskéséssel. Laci mosolyogva visszanézett a válla felett.
– Vedd úgy, hogy mondtam.
Nekem pedig a fülemben dobolt a vérem, és zakatolt a szívem.
Lilla rángatta meg a kezemet, és csillogó tekintettel nézett rám.
– Beépültem – jelentette ki boldogan, én pedig nem kérdeztem rá, hogy hova épült be, mert még forró volt a szám Laci szájától. – Egyébként pedig láttam azt a csókot – folytatta a barátnőm, mire én boldogan elvigyorodtam, és zavartan megvontam a vállam.
Lilla megragadta a kezemet, és visszahúzott a táncosok közé, közben pedig hadarva elmondta, hogy hol lép be a koreográfiánkba, és mi lesz a szerepe. Némileg meg kell variálni az egészet, mert eddig párokban voltunk. Lilla kapott egy rövid szólót, viszont Dóri azt mondta, hogy az úgy lenne igazságos, hogy mindenki kapjon szólórészt. Erre pedig nincs elég hely, úgyhogy mindannyian egyszerre fogunk táncolni, de mindenki mást. Lilla pedig mindig más pár mellé áll be. Nekem tetszik az ötlet.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Az első – Emma naplója, 52. rész írás először a következő oldalon jelent meg: ppz.hu.
