Á. élményei: A táborban nagyon sokat nevettünk, de talán akkor a legjobban, amikor egyik este improvizálnunk kellett. „Hány veszett fejsze nyele három veszett fejsze bele?” Vicces szerepeket kaptunk, és mindenki annyira beleélte magát, hogy dőltünk a nevetéstől. Volt, hogy csak egy jól sikerült poén vagy egy furcsa helyzet miatt kezdtünk röhögni az egész csoporttal, és ilyenkor még az arcunk meg a hasunk is fájt a féktelen röhögéstől. Ezek az esték egyszerűen felszabadítóak!
A legjobb pillanat az volt, amikor bemutattuk az előadásunkat. Izgultam, de amikor vége lett, rengetegen odajöttek gratulálni, és mondták, mennyire tetszett nekik. A tábor végén pedig mindenki arról beszélt, hogy jövőre is vissza akar jönni. Akkor éreztem igazán, hogy ez a tábor mennyire különleges. Iszonyatosan szuper volt benne!
Volt egy fiú a csoportban, akiről eleinte azt hittem, hogy nem érzi jól magát. Mindig kérdezgetett, néha úgy tűnt, halálra unja magát. Nehéz volt vele. Aztán a tábor végén elsírta magát, és elmondta, mennyire sokat jelentett neki ez a hét, s hogy ezek eddigi élete legjobb napjai voltak. Együtt sírtunk.
Persze volt bennem félelem is, mielőtt elindultam, hogy jól sikerül-e minden, de közben kíváncsi voltam az emberekre és az élményekre is. A végére bebizonyosodott, hogy nem is dönthettünk volna jobban.
Lejegyezte: Kemenczei Mona
A Amikor improvizálni kellett írás először a következő oldalon jelent meg: legjobbtáborok.hu.
