Mielőtt felcsendült a zene, engem Lilla és Enikő már a helyemre kísért, mert az sehogy nem fért volna bele a koreográfiába, hogy a közönség percekig azt nézze, ahogy a helyemre botorkálok. Így én már a többiek előtt a színpadon, azaz színpad hiányában a tánctérül szolgáló füves területen ácsorogtam. Ez, mondjuk, nem tett túl jót az önbizalmamnak meg a lámpalázamnak sem, mert így még kezdés előtt szembesültem azzal a rengeteg emberrel, aki kíváncsi volt ránk. Jó erősen megmarkoltam a szék támláját, és a festett fa simaságára és hűvösségére próbáltam koncentrálni, mert mindegy volt, hogy mi, de kellett valami, ami eltereli a figyelmemet az idegességemről.
Nem kellett sokáig ebben a furcsa helyzetben állnom, mert pillanatokon belül felcsendült a zene, majd a megbeszéltek szerint bevonultak a kicsik, és ezzel elkezdődött a bemutató. Én karemelésekkel kezdtem, mint balettórán, és arra koncentráltam, hogy minél szebben mozogjak. A fejemben hallottam az otthoni tánctanárom instrukcióit, és ezzel együtt megjött az az érzés, amit minden versenyen érzek, a lámpaláz után. Vitt magával a zene, mozogtam, amennyire a lábam engedte, közben fél szemmel figyeltem, hogy a többiek melyik résznél tartanak. Mert így hozzájuk is tudtam alkalmazkodni, és egy-egy jellegzetes mozdulatot, ami ment lábmunka nélkül is, velük együtt csináltam. Ezzel pedig sokkal jobban részévé tudtam válni a koreográfiának, mint azt reméltük. Egyszerre telt nagyon lassan és villámgyorsan az idő, de mindkét számítással elértünk a bemutató végéig, és vigyorogva néztünk össze, miközben a többi táborozó minket tapsolt.
A bemutató utáni közös tánc már sok lett volna nekem, így a fűben ülve néztem, ahogy a lányok tanítják a lépéseket az érdeklődőknek. Hirtelen Laci jelent meg mellettem.
– Nem mész a többiekkel? – kérdeztem mosolyogva, de ő csak nemet intett a fejével, majd mellém ült.
– Nagyon jól táncolsz – jegyezte meg rövid hallgatás után, én pedig a vállára hajtottam a fejem. Így néztük a vidáman ugráló táborozókat, és együtt nevettünk egy-egy mozdulaton. Azt éreztem, hogy bármeddig ebben a helyzetben tudnék maradni.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A A táncbemutató – Emma naplója, 77. rész írás először a következő oldalon jelent meg: ppz.hu.
