Kismókus, mókus, tanár, doki… több feladatkört is betöltenek a PEOPLE TEAM táboroztatói. Nóri kismókusból lett a PT egyik mókusa, azaz mókamestere.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Nagyon sok jó emlékem/történetem van a PT-ből, szóval ez egy nehéz kérdés. Az egyik különleges sztorim az, amikor a trambulinoknál voltam őrségben még a turnus elején, olyan időben, amikor alapból nem megy oda sok gyerek. Aztán jött két 10 év körüli fiú, és leültek mellém, de nem igazán ismerték még egymást. Elkezdtünk beszélgetni, egy jó ideig ott voltunk, majd aztán együtt mentek el. Azután bármikor láttam őket a PT-ben, ketten voltak. Ez számomra egy különleges történet marad, mert örülök, hogy valamilyen szinten közöm van a barátságukhoz.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Valaki, aki nem kedvel, talán azt mondaná rólam, hogy hangulatfüggő vagyok, és ha esetleg rosszkedvem van, az kihat másra is. Ez néha igaz rám, de ritkán rossz a kedvem. Azért ilyenkor sem arra kell gondolni, hogy mindenkit elüldözök magam mellől, inkább csak szomorú/fáradt leszek hirtelen, és nehéz velem beszélgetni.
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?
Nem igazán van egy specifikus kérdésem. Megyek a flow-val.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor, akkor biztos, hogy a lehető legtöbb emberrel beköltöznék a kecskeméti Auchanba. (Lehetőleg egy médiást is hívnék, hogy közvetítse a dolgokat.) Ott egy ideig ellennénk a sok étellel, de azért be kéne osztani mindent, mert nem tudjuk előre, mennyi ideig kell ott lennünk.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Szerintem denevér lennék, mert tud repülni, és azt nagyon kipróbálnám. Na meg menő lehet barlangban csüngeni és ultrahangok segítségével tájékozódni. Lehet, hogy nem a legszebb állat, de az egyik legérdekesebb számomra.
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
A legutolsó jelmez, amire emlékszem, még a táborban volt rajtam, a Koboldok városához öltöztünk be közmunkásoknak, hogy miért, azt ne kérdezd, mert mi sem tudtuk igazán. A jelmez egy neonsárga láthatósági mellényből, baseballsapkából, babaporból és szemceruzával megrajzolt bajuszból állt. A lényeg az volt, hogy fáradt munkások vagyunk, és a hosszú nap után meg kellett minket nevettetni, és cserébe a gyerekek takát kaptak tőlünk. Életünk legrosszabb vicceit hallottuk.
Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz, és mit csinálsz, ha véget ér a nyár?
Sok éven át táborozó voltam a PEOPLE TEAM-ben, aztán először kismókus, az első turnuson. Majd mókusnak jelentkeztem. Nagyon szeretem a PT-t, és el sem tudnám képzelni nélküle a nyaramat. Sok nevetésre és persze sok munkára számítok idén is. Örülök, hogy ott lesz sok barátom, akiket már előző évből ismerek, és hogy új embereket ismerhetek majd meg. Ha véget ér a nyár, visszamegyek Franciaországba. Ott járok egyetemre.
A A legrosszabb viccek evör írás először a következő oldalon jelent meg: Gyerektáborok.com.
