Mikor Laci mellé értünk, ő megfogta a kezem, és rám villantott egy olyan mosolyt, amitől engedett egy kicsit a görcs a gyomromban. Leültünk, mert megjelent a műsorvezető a színpadon, és kezdetét vette a bemutató. Könnyesre röhögtük magunkat mindannyian, nemcsak a bevonulók kaotikus öltözete, hanem a bemondó szövege miatt is. Kiderült, hogy az ikrek nem is hagytak el sok dolgot, a rekorder srác kilenc ruhadarabot és tárgyat vesztett el, amiből mind a kilencet vissza is kapta. Nagy örömmel és teli kézzel ment vissza a helyére, bár útközben elpotyogtatta a frissen visszaszerzett baseballsapkáját. Így már érthető, hogy hogy jött össze egy hét alatt a kilenc.
Az ikrek holmija is előkerült, a zokni kivételével. Gitta a napszemüvegének nagyon örült, mert miután átvette, boldogan ecsetelte nekünk, hogy ez a kedvence, és emiatt különösen vigyáz rá. Akkor milyen az, mikor nem vigyáz különösen? Enikővel összenéztünk, majd nevetve vállat vontunk, mert nem ez az első furcsasága az ikreknek.
Az elvesztett tárgyak között elég rendhagyó dolgok is voltak. Valaki elvesztett például egy serpenyőt, amit nem teljesen értettünk. Főleg, hogy nem kuktatáboros volt az illető. A bemondófiú is magyarázatot kért. A színházi táboros tulajdonos nevetve felelte, hogy az előadásukon kiderül, de rendkívül hálásak, hogy megkerült a darab egyik szereplője. Már egy másikat próbáltak elkuncsorogni a konyháról, de az első eltünése után nem kaptak. Előkerült továbbá a több tucat ruha mellett egy nagy kupac töltőkábel, pár piperekészlet, néhány plüssállat, táskák, egy ecsetkészlet, egy fotóállvány, egy Shelley-kötet és egy fogszabályzó. Az utóbbit átvevő kislánynál boldogabbat nem láttunk, mint mondta, még nem merte bevallani a szüleinek, hogy nem találja. Az nem derült ki, hogy hogyan sikerült elhagynia, mert örömében elrohant a barátai felé, nekem meg nem sikerült rájönnöm, hogy miként történhetett.
A divatbemutató végére majdnem minden elhagyott tárgy gazdára talált, és majdnem mindenki visszaszerezte, amiért jött, így elégedett hangulatban szedelőzködött a tömeg.
– Van kedved sétálni? – fordult hozzám Laci.
– Ja, kedvem, az van, csak tudod… – és nem fejeztem be a mondatot, hanem a lábam felé intettem a fejemmel.
– Jogos – nevette Laci. – Akkor máshogy kérdezem. Van kedved beszélgetni?
Ó, hogy a fenébe ne lenne?
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A A divatbemutató – Emma naplója, 72. rész írás először a következő oldalon jelent meg: ppz.hu.
