Eszter tanár szakos egyetemista, aki szívesen töltené a gyakorlati óráit táboroztatóként. Ő válaszol most minden kérdésünkre, amelyeket a PEOPLE TEAM-be jelentkezőknek szoktunk feltenni.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Nem konkrét tábor, de sokat jártam a kórusommal külföldi versenyekre és fesztiválokra, 3-szor voltunk Angliában 2 hétre, és itt mindig családoknál laktunk. Annyira érdekes volt belelátni a kint élők mindennapjába, és megtapasztalni, hogy milyen is ott az élet.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Alapvetően kompromisszumkereső embernek tartom magam, és szerintem mások is ezt mondanák rólam. Vannak helyzetek, amikor szeretem érvényesíteni a véleményemet vagy a saját igazamat, de a végén mindig van egy közös megoldás.
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?
Mi az a teória, ami szerintük igaz? És a legtöbben azt válaszolják, hogy egy szimulációban élünk.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Jó kérdés, nem sűrűn gondolkozom ezen, de talán fognék annyi gyereket, amennyit tudok, és keresnénk egy biztonságos helyet, ahol meg tudjuk húzni magunkat, amíg elül a veszély.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Talán macska, hiszen olyan jó életük van, nem kell semmivel sem törődniük, kiszolgálják őket, esznek és alszanak egész nap.
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Nem mostanában volt már, de egyik barátnőm születésnapjára öltöztünk be ABBA-stílusban, hiszen mind nagyon szeretjük az ABBA-t, a zenéjüket és magát a hangulatot is, amit közvetít.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
Ez nagyban a helyzettől függ, 6-7 körülre tenném magam, mert ha feloldódok egy környezetben, akkor sokkal lazább és „furcsább” vagyok.
Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz, és mit csinálsz, ha véget ér a nyár?
Eszter vagyok, ének-zene–angol tanár szakos hallgató az ELTE-n, valamint egy nyelviskolában tanítok részmunkaidős tanárként. Közösségi pedagógiai gyakorlatomat szeretném teljesíteni, ez volt az elsődleges ok, amiért jelentkeztem, azonban mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni és nekik segíteni, úgy gondolom, ez a tanári hivatással együtt jár. Arra számítok, hogy egy jó hangulatú hetet tölthetek el a táborban mind a gyerekekkel, mind a táboroztatókkal. A nyár végével folytatódik az egyetem, ami számomra nem egy negatív dolog, hiszen szeptembertől kezdem az énekes rövid gyakorlatomat, amit már izgatottan várok.
A Egy szimulációban élünk írás először a következő oldalon jelent meg: ppz.hu.
