Az utolsó este a táborban mindig a fagyiról szól. Jól tudták ezt az évről évre visszajáró gyerekek. A negyven főnek több mint a fele gyakorlott táborozó volt, akik biztosak voltak abban, hogy a hazamenetelt megelőzően Ili néni és Gábor ezúttal is hatalmas fagylaltosdobozok társaságában fog megjelenni az utolsó estén. Bárki bármennyit és bármilyet kérhetett a választékból. A tanárok igyekeztek még egyszer a kedvében járni a táborozóknak, a táborozók pedig igyekeztek még egyszer megtréfálni a felnőtteket.
Az előző évben például mindenki olyan fagyit kért, ami még véletlenül sem szerepelt a kínálatban. Csillámpónisat, savanyú uborkásat vagy baconízűt. Gábor gyorsan vette a lapot, és színek alapján, szemrebbenés nélkül szolgálta ki a gyerekeket.
Tavalyelőtt kipróbálták, hogy fel tudnak-e falni mindent. Sikerült, és senki nem lett rosszul. Legalábbis nagyon rosszul nem. Bár az agyfagyás majdnem mindenkit utolért.
Idén Nimród már jó előre készült arra a bizonyos utolsó napra. Vicces tervet talált ki, amibe a hét folyamán egyre több barátját beavatta. A cél az volt, hogy a hét végére ne maradjanak kanalak a tábori készletben. Szép lassan, módszeresen és összehangoltan dolgoztak a terven. Hétfőn még csak Nimród rakta zsebre a gondosan lenyalogatott kanalát, kedden már Anna is. Szerdán már nyolcan távoztak kanállal az étteremből, csütörtökön még többen, pénteken pedig volt, aki kénytelen volt kiskanállal kanalazni az ebédjét, mert már nem tudtak összeszedni negyven evőkanalat a táborozóknak. De igazán csak ezután durvult el a helyzet, és szombat estére semmilyen kanál nem volt a fiókokban. Illetve volt, de nem az étterem, hanem a szobák fiókjaiban, elrejtve a zoknik és más ruhaneműk közé.
A beavatott gyerekek izgatottan, nevetgélve várták a fagyizás idejét. Nimród ötlete természetesen az volt, hogy egy idő után majd előhozzák az eltűnt evőeszközöket, viszont egy darabig hagyják a tanárokat ötletelni, hogy miként oldhatnák meg a kialakult helyzetet. Hiszen fagyizni kanál nélkül elég nehéz.
Azonban alábecsülték Ili nénit és Gábort, akik nagyon hamar észrevették és kitalálták, hogy mi folyik a táborban. Úgyhogy a fagyizás estéjére a szokásos dobozok mellett tölcsérekkel is készültek. A gyerekek kuncogva figyeltek, mert azért ahhoz is kell kanál, hogy a fagyi a tölcsérbe kerüljön. Gábor ekkor egy hatalmas merőkanalat húzott elő a háta mögül. Ez volt az egyetlen kanál, ami az étteremben maradt, és azzal kezdte a tölcsérekbe adagolni a fagylaltot. Volt nagy adag és nagyon nagy adag. Nimród kapta a legnagyobb adagot. Nevetve arra gondolt, hogy megérte.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
A Fagyi merőkanállal – A legjobb tábori történetek, 4. rész írás először a következő oldalon jelent meg: Legjobbtabor.hu.
